79. EGY LÖVÉS UTÁN
79. EGY LÖVÉS UTÁN
A kávéházak asztalainál ismét a 4-es szám kezd dominálni. Négy szigorú arcú úriember ül egy asztal körül. Ezek az urak élet és halál urai, ezek az urak párbajsegédek.
Egy-egy végzetes párbaj nemhogy józanabbá tenné a lovagiasság beteg embereit, de mintegy lelkesíti, belelovagolja őket a vérontásba, hogy egész világ lássa: milyen szent előttük a becsület, s milyen olcsó az élet, az élet, mely a leghitványabb filozófiával is tekintve, nem olyan értéktelen valami.
Szóval a párbajmánia ismét dühöng.
A lapok tele vannak puskaporszagú históriákkal, a „négyek” kávéházi uralma áthatja az egész honhazát, a vívótermek kardcsattogástól, pisztolydurranástól hangosak, egy szegény embernek pedig a tüdőjét turkálják a pesti doktorok, hogy egy bolondos golyót előkerítsenek.
Egy bolondos golyót, melynek elvégre is nem lehetett több esze, mint azoknak, akik a csőbe beleszorították.
Quousque tandem?… diákkoromból visszacseng e klasszikus kérdés.
Hát mit se tehetünk e ragályos kór ellen, melyet elvben mind elítélünk, kenyérszegéskor mind elősegítünk?…
Elszorul a szívünk erre a kérdésre. Az a szegény beteg, ki gyulladt tüdővel kapkod a levegő után, újságíró.
Nem az fáj annyira, hogy egy újságíró, hanem az, hogy éppen újságíró a legutolsó tragédia hőse.
Újságíró…
Hivatva van eszmét adni, eszmét szolgálni. Felesküdt katonája a haladásnak, elszánt ellensége minden előítéletnek. Kezében az eszme leghatalmasabb fegyvere, a toll, melyet – ha az igazság vezet – nem dezavuálhat ötezer dzsentlimén [!].
És ez az újságíró odaáll a pisztolycső elé, s rábízza egy nyomorult golyóra, hogy találja meg azt az igazságot, melyet ezen az úton keresett a középkor minden fajtájú istenítélete.
Nem tanács, csak egy kétségbeesett intőkiáltás ez a cikk. Nem a gyávaságnak szószólója, hanem a bátorság fényében sütkérező betegség bulletinje, mely az egész társadalomra végzetes lehet.
Megírtam.
A világ azért halad, a négy szigorú férfiú csak tárgyal tovább. Holnap talán halálhírt hoz a távíró drótja. Semmi. Nyugodjék békében, a becsület halottja volt.
Sor kerül azután másra is. Lesz szenzációja a lapoknak, finom étele a közönség gourmand-jainak.
Igazságot írtál, holnap már kardot nyomnak a kezedbe. Hitványul sértettek meg, ráadásul egy kis ólmot is beléd lőnek.
Verekedünk nap-nap után. Akinek nincs szerencséje, nyöszöröghet a kórházi ágyon, vagy a kapufélfától sem búcsúzva elpatkol az árnyékvilágra…
Quousque tandem?…
Debreczeni Hírlap 1899. február 22.
Ady Endre
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
