12. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL | Ady Endre összes prózai műve

12. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL

Párizs, március 3.

I.
„A hivatásos politikusok”

[Saját tudósítónktól] Egy exminiszter és diplomata ötletesen akarja megállapítani, mi a baja Franciaországnak és parlamentáris életének. Az a baja, hogy a Dél jogtalanul érvényesül az Észak ellen, a szeleburdibb és latinabb franciák a munkásabbak, komolyabbak és – Bródy Sándor ne vegye zokon, ki a kelta jelzőt egyszer rosszul használta – a keltábbak ellen. A harmadik köztársaság ideje óta a közélet főbb szereplőinek jóval több, mint hetven százaléka délvidéki volt, holott népesség szerint alig húsz százalék illette volna meg Dél-Franciaországot. Mert a déli franciák szájasabbak, temperamentumosabbak, merészebbek és koldusabbak. Szóval e magyarázat szerint a francia közélet baja az, hogy amit a munkás, komoly Észak gyűjt, azt a könnyelmű, politizáló Dél-fiú elfecsérli. Borzasztó rokonságban van ez a magyarázat azzal az olasz teóriával, hogy az olasz közélet baja a parlament elözönlése a latájnerektől, vagy ha úgy tetszik, az intellektuelektől. És mind a két ötlet egy baj okának a keresése: a parlamentekben elszaporodtak a politikai iparlovagok vagy szebben mondva: „a hivatásos politikusok”. Erre minden országban, ahol parlamentarizmus és korrupció van, ezer teóriát találnak ki, de az ezer teória alapja mégis egyetlen dolog. Az ti., hogy a parlamentarizmus minél igazabb és demokratikusabb, annál jobban bővelkedik nagy erények mellett nagy gyarlóságokban. E gyarlóságok legnagyobbja, hogy olyan emberek csődülnek a fórumra, kiknek a politika hivatás, de a hivatás szónak – kenyérkereset értelmében.

II.
De Rochefort haragszik

Félve veszem naponként kezembe a lapot, amelynek első cikkét mindig-mindig Henri Rochefort írja. Hiszen emberek vagyunk, nem élhetünk örökké, s egy napon Henri Rochefort márki nem ír cikket, ami azt jelentené, hogy meghalt. Ám nincs baj, Párizst elöntheti a Szajna vagy az öröm, de Rochefort haragszik. Alig van szebb figurája ennek a kornak, mint ez a rakoncátlan zseniális publicista. Aki mindig haragszik, mert ha száz évig él és ír, mindig van elég hite és elhitetnivalója. Mások az ő korában mamunak mondják a hamut, s az ő írásai – mintha egy húszéves, tüzes, zseniális siheder írná őket. Amely laphoz pártol, ott minden nap ő írja az első cikket, s még ha újra száműznék valamely Ördög-szigetre, onnan is pontosan írná. És ha egy nap Rochefort-cikket nem kapnak Párizsban, nagy szomorúság volna, mert azt jelentené, hogy Rochefort megbékült, azaz meghalt. De Rochefort haragszik, s akármilyen hitet valljon őróla és munkásságáról az ember, kívánva kívánja, hogy még sokáig haragudjék. Mert azok az igazi emberek, akik haraggal és harcolva jönnek és élnek.

III.
Egy szomorú Mi-Carême

Ma volt Mi-Carême napja Párizsban, s a földúlt utcák egyikén két leány beszélgetett, kik nem siettek a menetet bámulni.

– Te se akarod látni a jókedvűeket – kérdezte az egyik, a szőke, a másiktól, a barnától.

– Ezt a jókedvet nem akarom látni, mert ezt abból a pénzből rendezik, ami az árvízkárosultak számára gyűlt.

És így volt, és soha még Párizsban nem láttak fanyarabb, szomorúbb, erőltetettebb Mi Careme-ot, mint az idén.

IV.
Offenstadték és társaik

Franciaországban és francia nyelven az Offenstadt-féle könyvkiadó cégé az érdem, hogy a legtudományosabb disznóságokat könyvekbe meri nyomatni. Állítsuk-e, hogy Offenstadték nem a tudósokra, orvosokra, szakemberekre, írókra, s komoly, művelt amatőrökre spekulálnak? Fölösleges: maguk a nemi életet magyarázó tisztelt író és tudós urak se sokkal tisztább szándékúak rendszerint, mint a kiadók, akiknek mindegy, hogy ki vásárolja a könyveket. A „Les Orgies Sataniques” avagy a „Les Vices Feminins” íróinak bizonyosan csöndesebb fajtájú lelkiismerete volt, mint példának okáért a Multatulié. És ez kicsinyebben és disznóbban ekként űzetik Budapesten is és mindenütt a világon, ahol már írnak és olvasnak. A nemi élet, a nemi élet tudománya és frazeológiája irodalmilag számítóvá teszi az írót s persze még inkább számítóvá a kiadót. A serdületlenek, a perverzek, a furcsák étvágyát szolgálják az ilyen könyvek még akkor is, ha nem szándékolják szolgálni. Kár hogy így van, s kár, hogy a szerelmi élet nagy titkairól bátran, kártevő eredmény nélkül, sokszor és hangosan, mindig beszélni nem lehet.

És mégis, az irodalom és a becsületesen emberi morál nevében nem tudjuk elítélni Offenstadtékat és társaikat. Bizony: a Loyola-tanítás az igaz, hogy a cél szentesíti az eszközöket, s a pornográfia szentesíti a Jövendő morálját, a mainál becsületesebbet. Író-embereknek különösen, óhajjal és kedvvel ajánlom figyelmükbe a tudományos pornográfia régi és új opusait, legbővebb kútfőit az életnek. Az én budapesti doktorom, aki egyébként nem becsüli nagyon sokra az irodalmat, s akit a szerelem testi hajótöröttjei keresnek föl legsűrűbben, mondta:

– Addig semmit sem fog érni semmi literatúra, amíg az írók rá nem jönnek, jobban Ibsennél és mindenkinél, ki példával járt elől, hogy az írónak jobb orvosnak kell lennie, mint a legjobb orvos.

Pártolom a tudományos pornográfiát, mert sokkal többet használ, mint amennyit a rejtegető, erényes tudomány árt. A gólyamesén már a hatéves gyermekek is túl vannak, de hosszúszakállú írók elég buták vagy alattomosak, hogy gyártsák a felnőttek számára az új gólyameséket.

Pesti Napló 1910. március 6.

Ady Endre

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir