72. TÁVOL A CSATATÉRTŐL
72. TÁVOL A CSATATÉRTŐL
I.
Ágoston úr esete
Ágoston úr esete
Heinrich Gusztávról, miután saját Akadémiája (mert nem a Széchenyié, ugye, de minden senkié?) elintézte, kár is beszélni. Kár néha némi haszonnal jár, s én még a Heinrich Gusztáv (aki merészelt Arany János utódja lenni) személyét se tartom kicsinynek[,] egy nagy világháborúban sem. Főképpen pedig emlékezetes, irodalmaskodó gimnazista korunkban néhányan már ezt az Ágostont lebecsültük, kellemetlen természetűnek tartottuk. A minap régi tanáraimat emlékeztettem erre: tizennyolc-húsz évvel ezelőtt már derengett. Mégis kár, hogy Magyarországon Heinrich Gusztáv nem kapta meg az Akadémia nagydíját is. Én azt szerettem volna, hogy ezenkívül még v. b. t. t. is lehessen. Itt nálunk minden csak úgy igazodhatik el, ha Tisza István nagy államférfiú, Heinrich Gusztáv legkoszorúsabb akadémikus, ad abszurdum minden. Akkor talán ébredeznek az emberek: nem szeretem az apró javításokat egy gépezeten, melynek egy srófja sem jó.
III.
És most üzlet
És most üzlet
Az apám kicsi földjén még mindig van negyven hold bevetnivaló. Jó föld pedig, kár érte, kár főképpen a nagyhangú szó lezuhanásáért: termeljünk. Lovainkat elvitték, sőt már nemsokára a teheneinket is elviszik Bécsbe, hogy ott jól egyenek. Kár, kár, és az ember a világháború legförgetegesebb stádiumában is savanyú mosollyal csak ennyit mondhat: magyar glóbus, magyar ugar.
Világ 1915. május 9.
Ady Endre
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
