192. DEMOKRATA ELŐKELŐSÉGEK
192. DEMOKRATA ELŐKELŐSÉGEK
Öten valának együtt a múltkoriban. Éjjel volt, a nagyváradi állomás étkezőtermében, a budapesti gyorsvonat indulása előtt. Az ötök egyike sima arcú, igen jó nevű úri ember, akinek a kir. tanácsos cím sem ártott meg. A második önérzetes, szintén neves úr, min. osztálytanácsos. A harmadik a Ferencz József-rend lovagkeresztese s kálvinista teológiai professzor. A negyedik s ötödik újságírók.
A Vázsonyi-afférról diskuráltak. Magáról Vázsonyiról nem egyformák voltak a vélemények, de azt mind egyformán hangoztatták, hogy Magyarországra valóságos megváltás egy erős, radikális, demokrata áramlat.
A kir. tanácsos a két újságíróval merült nagy diskurzusba. Ezalatt odasúg a lovagrendes professzor a szomszédjának:
– Ugye-e a te rangod nagyobb a kir. tanácsosi rangnál.
A min. osztálytanácsos sajátos önérzettel válaszolt:
– Nevetséges. Én visszautasítottam a kir. tan. címet.
– Na hát én sem fogadtam volna el.
S míg a sima arcú, édes ember, akinek kir. tanácsosság sem tette tönkre a népszerűségét, tovább diskurált a Vázsonyi-ügyről két újságíró kollegájával, mert ő maga is újságíró, a másik két úr már az asztaltól felállva, kissé elfeledkezve, hangosan tárgyalta, hogy a már modern világban is vannak emberek, kik elfogadnak és sokra tartanak holmi kir. tan. címecskét, amit ők bizony el nem fogadnának…
Nagyváradi Napló 1902. február 8.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
