82. A HÉTRŐL
82. A HÉTRŐL
Kint súgva, suhogva zuhog a hideg őszi zápor. Paskolhatja istenigazában a Pulszky-kriptát. Paskolhatja, verheti. Akár a Farbaky kortesnótáját is ordíthatják a kriptaajtó előtt. Komisz idő, komisz világ nem dühítik többet az elégedetlen, haragos embert, ki minden akarata ellenére, íme kinyújtóztatva s már-már bomladozva hever ama kis sötét ércországban, melyben annyi világosság sincs, mint a magyar glóbuson...
A kis, nagy álmú erdészecske tragédiájában – hajh Rákosi Jenő, hajh Rákosi Jenő! – mondják: szörnyű sok vér folyik. Rettenetes indulatok, rettenetes gyilkosságok, ármány és szerelem, sóhajok hídja és kéjgáz tombolnak, döbbentenek a színen… Istenem, a kis erdész Shakespeare-t olvasta, s szarvasokat, őzeket lődözött, meg a hivatalos lapban leste a nagyobb fizetési osztály eljövetelét. Honnan ismerte volna e nagy álmú kis erdész az igazi tragédiákat?…
...Örökölni tomboló, nyugtalan vért, zsenialitást és vágyakat. Növekedni kultúremberek közt, s bepottyanni oda, hol a kultúra princípiumai a korruptság, kártya, ló, tiszta gallér, raglán s a megkapható asszony. Fölnőtt embernek lenni kiskorú országban, s azután önmagát gyömöszölve beilleszkedni liliputi partnerek közé örök viaskodás magunkkal s a kényszerűséggel. – Elbukni vértelenül Ez a tragédia sötétebb, szörnyűségesebb a kis erdészénél…
...Paskolja az őszi zápor a Pulszky-kriptát. Magyar zápor, magyar csapadék, olyan, mint a magyar úgynevezett „közszellem”. A haragos, elégedetlen ember megjátszotta a maga gyászos tragédiáját, Rákosi Jenő nem fedezte föl, nem szerette senki, nyugodhat békén…
*
A kor igazsága: napirendre térni. A kor igazsága: a jelen.
A jelen pedig eredményes, tarka, mulatságos és víg: Magyarország választ… Közönséges epés ember mindjárt Juvenálisokért kiabál. Ah, nem kell ide Juvenális. A szatíraírók feladata talán – ha van feladatuk – az volna, hogy a fenségesről marják le a komikus félszegség rozsdáját. De hol itt a fenség?… A nép?… Az elvek?… A fórum?…
Nem kell ide Juvenális. A téma operetthez sem méltó és sovány. Mi a Pelczédereket sajnáljuk. Ezek jobb sorsra méltók. A Pelczéderekben hit van. A hit pedig nagy Messiásokká avat. De hát születhetnek-e már Messiások…
...Polgártársunk, ne csináljon ön súlyos dilemmát a kis ügyből. Vágjon csak neki bátran. Az ember úgysem puskázza el tragikusan a dolgot, akár Károlyi Sándorra, akár Pfeiffer Sándorra, akár Molnár apátra, akár Molnár Jenőre adja a voksát.
Törődjünk már csak szépen bele, hogy félszáz évig ártatlan, bár kegyetlen játék lesz a magyar alkotmányosdi játék…
*
A színházat, azt várjuk. Az mulatságosabb lesz talán. Komédia, ha már komédia: igazi, nem affektáló komédia kell nekünk. Sajátságos, hogy Nagyvárad külső életét teljesen a színház kormányozza. Az utca, a Sas nagy étterme, a színházi bodega, a kis elegáns kioszk mind, mind föltámadásra várnak. De föltámadásra vár a mi színházi smokkságunk is. Tehát föl már a függönnyel! Egy kis hamisítatlan komédiát kérünk!
Nagyváradi Napló 1901. szeptember 15.
(ae.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
