57. A MARGITTAI MANDÁTUM ESETE
57. A MARGITTAI MANDÁTUM ESETE
A magyar parlamentarizmusnak tetszik magát lejáratnia s bizony megjósoljuk, hogy ez sikerülni is fog.
Nem fogunk jogászkodni s nem akarunk a jogtudós magyarázóihoz beszélni ezúttal. A margittai mandátum esete elmondat velünk újra egyet-mást s az sem bánt bennünket, ha a mondanivalóink naivságok lesznek némely szigorú jogász urak szemében, kik azért tisztelik a paragrafusokat, mert paragrafusok.
Mi hát laikusan elmélkedünk most.
Örley Kálmánnak le kellett mondani a mandátumáról, mert alapos volt a gyanú, hogy ezt a mandátumot máskülönben erőszakosan s veszedelemhozóan veszik el tőle.
Hogyan került ide a dolog? Olyan ember Örley Kálmán, kinek nincs helye a magyar képviselőházban? Meghamisította talán a népakaratot? Kijátszotta a választóit? Nem teljesítette népképviselői kötelességét? Vagy talán többet költött el a mandátumára, mint a képviselőház kilencven percentjéből bárki?…
Nem, nem és nem. Akik ismerik Örley Kálmánt, becsülik és szeretik. A margittai kerületben olyan nagy a popularitása, hogy ritkaság hasonló. Szívességet örömmel tett bárkinek. Parlamenti viselkedése is nobilis, szimpatikus és politikus volt mindig. A parlament nívója ma olyan alacsony, a képviselőházban annyi üres, polyva ember ül, hogy valósággal kiragyognak az Örley-féle komolyabb egyéniségek. Mért kellett hát Örleynek a pálcatörésig jutnia?
Csak és csupán azért, mert a parlamentarizmusnak tetszik nálunk magát lejárnia. Csupán ezért. Az új tiszta rendszer csinált a népképviselőkből bábokat, akiket ki lehet ütni paraszttal, lóval, kúriai bíráskodással s mindezt a véletlen révén.
Nyíltan beszélik, tárgyalják, hogy Örleynek csak pechje volt. A Paiss-tanács akasztó tanács – mondják. Került volna csak a másik tanács elé a margittai választás ügye, nem történt volna semmi baj – állítják továbbat… Mit jelent ez? Azt, hogy immár nemcsak a kúriai bíráskodás törvényét tartja frivolságnak a közfelfogás, de e törvénnyel többet ártanak a kúria szentségreméltó tekintélyének, mint árthat ötven Szelle–Kormos eset.
De itt nincs még mindennek vége. Nézzük meg az érem másik oldalát is. Szatmári Mórnak minden esetre joga volt a törvényben bizakodva Örley mandátumának megsemmisítését kérni. Mondják, hogy ez a megsemmisítés be is következett volna. De Örley lemond.
A győzelem – azt állítják – a Szatmárié s a kúria Szatmárit, illetve a mandátum ellen peticionálókat kötelezi minden költségek megtérítésére.
Hát csináltak ostobább törvényt még valahol és valaha? Örley Kálmánnak nincs más bűne, mint hogy szegény ember s egy kis pénzt kunyorál. Ezért le kell mondania a mandátumáról. Szatmári „győz” s „elmarasztaltatik”. Tessék csak meggondolni jól ezt a dolgot! A „tiszta rendszer” erkölcse ragyog ki ebből a törvényből s minden alkalmazásából. A margittai kerülettel szoros szomszédos a Szilágy megyei tasnádi kerület. Örley volt a margittai szabadelvű jelölt. Szemere Miklós volt a tasnádi. Szemere Miklós kortesei bizalmas társaságban bevallják, hogy a tasnádi választáshoz hasonlítható nem zajlott le még e dicső hazában. Legalábbis százhúszezer forintot szórt szét a tasnádi kerületben Szemere, akinek ott a kerületben azelőtt hírét sem hallották. Örley otthon van Margittán, tisztelik és szeretik. Dehogy is osztogathat ő pénzt. Nem is kérnek tőle s nem is tudna valami nagyon pénzt osztogatni. Hirtelen ellenjelöltje kél s őneki muszáj lesz annyi pénzt szerezni legalább, amennyit a „tiszta” rendszer törvényben biztosít, sőt kötelez. És mert kiderül, hogy neki mástól kell ezt a pénzt kérnie s nincs készen a zsebében, mint a Potoczki partnerénél – ergo – Örleynek el kell vesznie. Szemere ellen is peticionáltak, de a kúria úgy utasította vissza a petíciót, mint a pinty!… Ez a „tiszta rendszer” dicső törvénye.
Örley Kálmán – majdnem biztosra vesszük – margittai képviselő lesz újra. Az ő esete kiheverhető eset. De a margittai mandátum esetével újabb sebet kapott a parlamentnek a presztizse, az új rendszernek a hitele s a kúriának a tekintélye. Mi csak a kúriáért sajnálkozunk. Az új rendszer bűnben fogantatott s eléri sorsát. A parlamentarizmus is csak járja le magát a mai formájában. Gyorsabban valósul meg legalább az igazi népképviselet…
Nagyváradi Napló 1902. május 22.
A. E.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
