82. MÁRIA ASSZONY VERSEI
82. MÁRIA ASSZONY VERSEI
Egy laptársunk már kipattantotta a titkot, hogy Rienzi Mariska, a szép sanzonett királynő verseket ír s akar kiadni. Mária asszony, ahogy őt bizalmasai becézik, csakugyan poéta. Itt közlünk versei gyűjteményéből két nagyon kedves apróságot. Az elsőnek a címe A nő, a másiknak Miért?
I.
Ne higyj a nő mosolygó szép nevének, [!]
Szerelmeért, ne törd, ne zuzd magad;
Addig szeret, mig szived össze tépi, –
S aztán? – aztán szemed közzé kacag.
Szerelmeért, ne törd, ne zuzd magad;
Addig szeret, mig szived össze tépi, –
S aztán? – aztán szemed közzé kacag.
II.
Hogy minek is fakad, mért nyilik a virág?
Azért, hogy letépjék,
Mért dalol a madár? Hogy kalitba zárják,
Édes énekéért.
Miért sír a felhő? Hogy sárrá tapossák
Harmattiszta cseppjét.
Mért dalol ez a szegény szív olyan bús dalokat?
Azért, hogy kacagják.
Azért, hogy nevessék.
Azért, hogy letépjék,
Mért dalol a madár? Hogy kalitba zárják,
Édes énekéért.
Miért sír a felhő? Hogy sárrá tapossák
Harmattiszta cseppjét.
Mért dalol ez a szegény szív olyan bús dalokat?
Azért, hogy kacagják.
Azért, hogy nevessék.
És ilyen szomorúak, könnyezők mind a Mária asszony versei. Ő, aki a „sikk, fess, snájdig, elegánt” s egyéb szilaj dalokkal gyújtja lángra a publikumot, ha egyedül van, sírni szokott. Annyi bizonyos, hogy érdekes lesz a Rienzi Mariska verskötete, ha csakugyan megjelen, de orfeumban aligha adhatják elő egyik versét is. Mindenesetre pedig azok a reakcionárius fejek, melyek megütődnek némely nőpoétánk hangjainak szilajságán, töprenghetnek egy kicsit a problémán, hogy az úgynevezett tiszta dalok az orfeum atmoszférájában születhetnek már csak minap.
Nagyváradi Napló 1902. július 17.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
