93. ÚJ DOGMA
93. ÚJ DOGMA
Sienkiewicz, a lengyel, aki érti ám a mai idők járását, egyik regényében azt bizonyítgatja, hogy az élet tartalma a dogma. Valami más ez, mint az Ibsen tana. Ibsen egyszerűen konstatálja, hogy minden élet hazugságon vagy hazugságokon épül és áll fent.
Tovább nem megy a nagy öreg bölcs.
De Sienkiewicz, az olcsóbb legény, a hazugságot, azaz hogy dogmát, úgy kommendálja, mint az élet sine qua nonját.
Mindezt abból az alkalomból írom le, hogy a jezsuiták dogmává kérik nyilatkoztatni Máriának emberi testben történt mennybeszállását.
De csak ötlethez juttatott a jezsuiták terve. Erről a tervről nincs mondanivalóm. Nagyon kényesek ma az emberek még az olyan vallási esetekben is, amihez a vallásnak nincsen semmi köze, hitről nem is beszélve.
Mindenesetre azt igazolja ez az eset is, hogy a dogmák világát próbálja ma az emberiség újra élni.
Vulgo szólva: van valami kis igazuk azoknak, kik állandó ijedtséggel reakciót kiabálnak. Igen. A dogmákra kezd újra jó világ járni. A tekintélyekre és a dogmákra. A forrongó, lázas, modern világ nagy kedvet érez arra, hogy fölvegye egy jámbor tiroli vagy bajor falucska képét. Olyan falucskáét, melynek lakóit minta-alattvalóknak tartja például Vilmos császár, kinek nagy merészsége és nagy népszerűsége szintén nagy dokumentuma a tekintély új virágzásának.
Ördög vigye el. Hiszen lesz, ahogy lesz. Szaporodjanak csak nyugodtan a dogmák. Növekedjék tovább a világ jámborsága s a tekintélyek tisztelete. Mi, akik dogmák között nem érezzük jól magunkat, csak tisztulunk mielőbb a világból. Úgy látszik azonban, hogy a világ a boldogság felé halad. Én tudniillik rajongó híve vagyok Ibsennek. Ibsen pedig azt mondja, hogy az élet annál boldogabb, minél több hazugságon épült. A dogmák és tekintélyek ilyenformán fundamentumai lesznek az emberek boldogságának…
Nagyváradi Napló 1902. augusztus 14.
(ae.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
