186. A PÉNZÜGYIGAZGATÓSÁG BOTRÁNYA
186. A PÉNZÜGYIGAZGATÓSÁG BOTRÁNYA
A nagyváradi pénzügyigazgatóság mostanában gyakran és mindig botrányokkal kapcsolatban beszéltet magáról. Humánus és népszerű persze nem volt soha ez a hivatal, de mégis azóta szaporodtak föl a botrányai, mióta Pfuhl Ágoston a helyettes igazgatója. Pfuhl úrról sokszor esett szó e lapban is. Ő vitette el a szegényemberek bútorát, ő akarta mindig megnyúzni az adófizető polgárokat, ő adott ki Bach-korszakba illő parancsokat s réme alárendelt hivatalnokainak. A múltkoriban olyan módon garázdálkodott már Pfuhl úr s oly durván bántalmazta a pénzügyi tisztviselőket, hogy azok már nem tudtak tovább tűrni s följelentést tettek Pfuhl úr ellen. Jött egy osztálytanácsos. Evvel sikerült Pfuhl úrnak elsimíttatni az ügyet. A tisztviselők kibékültek s visszavonták a panaszt. Tegnap leirat jön a pénzügyminisztertől. E leirat Kovalszky Kálmán pénzügyi titkárt Trencsénbe, Ember Kálmán fogalmazót Pozsonyba, Szecső Vilmos fogalmazót Szegedre, Nagy Ferenc állami végrehajtót Sopronba, Szilvássy Károly nyilvántartót Miskolcra helyezi át – büntetésből. Mi volt a bűnük? Mert reprodukálták följelentésükben azt a trágár mondást, mellyel őket Pfuhl úr vérig sértette. És ez illetlenség. Pfuhl úr, aki ezt a mondást fejükhöz vágta, marad. Ő illedelmes. Csak a tisztviselők, a rabszolgák illetlenek. Azt mondják, hogy még több áthelyezés is lesz. A Pfuhlok kedvelt emberek odafönt, mintaképei a derék pénzügyi tisztviselőknek. Hát üssön mi belénk a mennykő, ha ilyennek tisztességes országban megtörténni szabad volna.
Nagyváradi Napló 1902. június 20.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
