211. NAPSUGÁR A BÖRTÖN ELŐTT
211. NAPSUGÁR A BÖRTÖN ELŐTT
Akik tegnap délután fél öt óra tájban a Széchenyi tér körül jártak s akiknek fölmelegedni tud a lelkük – az őszi napsugarakban egy igazi emberi képet, könnyezve mosolygó dokumentumot láthattak. Az ügyészségi börtön néhány szomorú lakója ahhoz a kegyhez jutott, hogy szuronyos őrök között kijöhetett a szabadba. Locsolták az utcát és teret a darócruhás, szegény emberek. Az őszi nap fénye, a tiszta levegő, a nyüzsgés, az élet lázba hozta a szegény embereket. Ujjongva, gyerekes örömmel végezték a dolguk… És jöttek az iskolából a gyerekek. A sápadt kis öregek nagy komolyan ballagtak a könyveikkel hazafelé. A rabok ezt gondolhatták:
– Milyen gyerekek még! Milyen szabadok! Milyen gondtalanok… És milyen szomorúaknak és öregeknek látszanak mégis.
A kis iskolás öregek pedig ezt gondolhatták:
Ezeknek a förtelmes raboknak milyen jó kedvük van. Bizonyosan vidámabb hely a börtön, mint az iskola.
Egyszer csak egyik rab a vízsugarat a gyerekek felé engedte… És íme csupa vidámság lett a tájék. Kacagott, hahotázott, mulatott mindenki. A kis iskolás öregek, a kioszk uzsonnázó vendégei, a Muki pincér, a szuronyos börtönőrök. Mindenki, aki arra járt. De legjobban a darócruhások… Olyan szép ez az őszi idő és olyan szép a kacagás… E különös életnek olyan beszédes kis képét ragyogta itt az őszi nap…
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 25.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
