117. NAGYVÁRADI ÉJSZAKÁK
117. NAGYVÁRADI ÉJSZAKÁK
I.
– A leggyengébbek.
– A leggyengébbek.
A letöröttek, a katasztrófát várók valósággal bemenekülnek az éjszakába. A nagyváradi éjszakának mindig van három-négy alakja, kiknek fején vagy mellén már mintha látnók a véres nyílást, melyet a golyó nyitott. Bár a golyó helyett nem egyszer a gyorsvonat s egy hamburgi gőzös fejezi be vagy odázza el a tragédiát.
Csak néhány év óta a nagyváradi éjszakáknak hány víg és szomorú alakja hullott el! Pezsgős murik, naktmuzikok s elegáns gavallér-heccek rendezői. A nappali világ álmélkodott. Ezek a tragédiák mind az éjszakában érlelődtek meg.
Sok, nagyon sok kerül az éjszakákba menekülők csoportjába a víg, a snájdig, a fényes ruhájú katonák közül. Az aranyzsinórt mállasztja, koptatja, leszedi az éjszaka.
Most éjfél felé jár az idő. Kinézünk a hideg, sötét éjszakába, s úgy rémlik, hogy fölvonulnak hosszú sorban.
A sor elején jő egy hetyke, csinos képű hadnagy. Mikor már elpusztított maga körül mindent, mámoros agyvelejébe erővel beledisputálta azt a hitet, hogy szerelmes egy kassziros frájlába. Ez legalább hittel halt meg. Egy vidám éjszaka után hajnalpirkadáskor agyonlőtte magát.
Látjuk azt a főhadnagyot, akit sok-sok éjszaka után beinternáltak oda, hol örökös az éjszaka, a bolondok házába. És itt kegyetlenül kijózanodott a szegény, víg, híres vérű fiú.
Két nyalka tiszt, az egyik huszár, a nagyváradi éjszakákból Amerikába menekült. Az egyik egy szállodában szolga. Ebben a szállodában a szolgaszemélyzet volt osztrák és magyar tisztekből kerül ki.
A vastag fekete bajuszú, krakéler főhadnagy eltűnt. Sok éjszakát átvirrasztott, s ki kellett ugrania az egyenruhából, s menekülnie.
Hát a szép, a deli kapitány? Hogy sajnáltuk, mert szép volt, hódító és fiatal. Agyonlőtte magát. Mámorban, szépen, katonásan halt meg.
És a többi. Sok önbizalmat, ifjúságot, vért isznak fel a nagyváradi éjszakák. Csak a napokban is egy vidám, kedves, ismerős katonafiú letöréséről hallottunk. Az éjszakák mártírja ő is.
Titokzatosak, varázsukkal megejtők és elveszejtők az éjszakák, a nagyváradi éjszakák. Jaj a gyengéknek, és a katonai fiúk között sok a gyenge. Beleszédülnek az éjszakákba…
Nagyváradi Napló 1903. január 16.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
