137. BÚCSÚFÉLE
137. BÚCSÚFÉLE
Ha az igazgató igen helyesen el is tér attól a ripacskodó szokástól, hogy másüvé szerződött tagjainak búcsúfellépteit a színlapon plakatíroztassa, a közönség szeretete és rokonszenve mégis megnyilatkozik mostanában azon jelesebb művészek és művésznők iránt, kik búcsúznak a Szigligeti Színháztól. Ilyen lelkes és őszinte ovációkban volt tegnap része M. Rhédey Szidi asszonynak és Márkus Arankának a „Koldusdiák” előadása alkalmából. Megérzett ezen a búcsúzkodásfélén, hogy visszavárja a közönség mind a két jeles énekesnőt, s hisszük, hogy vissza is fognak hozzánk térni mihamarabb. Rhédey Szidi fokozatosan hódította meg a nagyváradi közönséget szép hangjával, énektudásával és graciózus játékával, úgy a koloratúr, mint a szubrett szerepkörben, s ha most el is megy tőlünk egy időre, visszajövetelét mindenkor szeretettel fogja közönségünk fogadni.
Hasonló rokonszenvvel tüntettek Márkus Aranka iránt is. Gyönyörű, erőteljes és különösen a felsőbb régiókban kellemesen csengő hangjáért, imponáló énektudásáért és szép fejlődést ígérő művészi képességeiért mindig nagyra becsülte a műértő közönség. Kifejezése is volt a tegnapi búcsúestén ennek a becsülésnek az a lelkes tapsvihar, amelynek lezúgása közben hullott a tömérdek virág és egy szép ezüstkoszorú. Természetes, hogy a virágokból egyaránt kijutott Rhédey Szidi asszonynak is.
Az előadás egyebekben hanyag és gondatlan volt. Különösen Heltai úr tüntetett erősen a közönyével és nemtörödömségével. A karmester türelmét csodáltuk leginkább, hogy dühében nem vágta felé a dirigáló pálcát. Pintér, Tóth Elekné és Kulinyi Mariska most is jók voltak.
Nagyváradi Napló 1903. április 3
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
