A francia sajtónak nagy eseménye van. Megjelent az első száma egy új, nagy politikai napilapnak a „L’Humanité”-nek. Egy új lap megindulása egymagában nem volna esemény Párizsban, hol sűrűen születnek s múlnak ki lapok. De az új lap harcias szociáldemokrata lap, a szociális forradalom és kifejlődés siettetője akar lenni, s a lap politikai vezére Jean Jaurès. A lap politikai munkatársai Aristide Briand, Eugène Fournière, René Viviani, Allemane, Louis Revelin stb. Az irodalmi munkatársak sorában Anatole France, Octave Mirbeau, Abel Hermant, Jules Renard stb. állnak. A lapnak rendes külföldi levelezői vannak. Ausztria–Magyarországban Friedrich Hertz bécsi publicista a „L’Humanité” levelezője, akinek tollából már az első számban jelent meg egy bécsi levél s e levélben Magyarországról is – majdnem öt sor. A „L’Humanité” aggresszív lap s éppen nem kesztyűs kezű. Most, mikor a legkülönbözőbb irányú párizsi lapok vetélkedtek az orosz barátságban, valósággal istenkísértés számba megy az a hang, mellyel Oroszországról s az orosz–japáni háborúról szól a Jaures lapja. »Vigasztalódjanak a szent Oroszország barátai – írja egy helyen a „L’Humanité”. Hogy a „Petropavlovszk”-ot nem japáni, hanem orosz tengeri akna robbantotta föl és süllyesztette el, ez is éppen azt bizonyítja, hogy Oroszország a tengeren is fölényben van Japánnal szemben.« Egy másik helyütt a „L’Humanité” kifigurázza oroszbarát laptársait s a következő legújabb hírt közli: „Egy negyedórával halála előtt Makarov tengernagy még életben volt.” A lap aztán egy külön cikkben kifejti, hogy a szocialisták általában a legfájdalmasabban szemlélnek minden háborút, mert a háború haladásellenes, inhumánus és késlelteti a demokratikus fejlődést és forradalmat, de a jelen háborúnak talán mégis lesz annyi haszna, hogy a cárizmust meggyöngíti, s Oroszország népét közelebb viszi a szabaduláshoz.