144. VILMOS CSÁSZÁR REVOLVERE
144. VILMOS CSÁSZÁR REVOLVERE
(Az Etoile–Polaire fedélzetén fölséges a csönd. Még a hullámok is diszkréten neszelnek. Beszélgetnek a császárok.)
– Félek. Adj nekem tanácsot, mon frère.
– Csak félni nem szabad. Nagy Frigyes sem félt. Én sem félek. Mi vagyunk a félelem urai. Küldetésünk, hogy tőlünk féljenek. És elvesztünk a percben, melyben magunk is félni kezdtünk. A jobbágylelkek ostoba könyveit ne olvasd. Kellenek a világnak a kérlelhetetlen császárok. Bourbon Károly fenevad volt, de egy Stendhal is imádja. A szép, a hatalmas, a dicső monstrumok a világ urai. Milliók egyért? Ezt dadogják vagy kétszáz év óta a pulyák milliói. Hát persze, hogy milliók egyért. Ez így rendeltetett. Ez így van jól. Aki érzi e nagy küldetést, ne lágyuljon el. Csak gyáva irgalom-érzések ellen vértezze a szívét. Csak félni nem szabad.
– Van egy próféta lelkű emberem Lyonban. Azt jósolta, hogy bomba fog szétszaggatni.
– Őrület. Nincsenek próféták. Az erősnek nem szabad próféciákat hallgatni. Az erősnek egy igazsága van: az ereje. Adni is szabad. De sohasem akkor, mikor kérnek. Légy erős.
– A hadseregem tönkreverték. A birodalmam fölgyújtogatták.
– A császárok ereje nem a hadseregben s nem a nép némaságában van A császárok ereje az, hogy ők császárok akarnak maradni. Én, én, én. Ez a szent háromság. Az én énem rezegjen még a fűszálban is. Az én énemben él minden, s csak az él, amit én akarok… Most pedig menjünk az asztalhoz. Majd folytatjuk.
(Ebben a pillanatban csörömpölve hull ki valami a kacskakezű császár zsebéből. Egy hatalmas revolver, amelyet azóta mindig magánál visel, mióta egy jósnő megjósolta neki, hogy egy anarchista golyója teríti le.)
Budapesti Napló 1905. július 29.
Pont.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
