207. AZ ÚJ HARC
207. AZ ÚJ HARC
A Fejérváry-kormány Ausztriának már megcsinálta az általános szavazati jogot. Nincs ennél nagyobb argumentum a nagy reform mellett. Íme olyan vulkáni erővel él az a milliók lelkeiben, hogy áttöri az országhatárokat is. Kristóffy beavatkozás nélkül átadta a nagy reform tervét Ausztriának. Milyet változott a világ pár hét alatt. Csak nemrégiben tapsoltak a magyar feudális koalíciós urak a kedves Gautschnak, hogy sikeresen beavatkozott Magyarország dolgaiba, s átkozott tervét az általános választási jognak elhárította. Korán volt örülniök. Gautschnak kapitulálni kellett csupán az eszme szent ereje előtt. A magyar feudális urakat pedig egyszerűen el fogja söpörni a jogaikért föltámadó nép haragja.
*
Budapesten a szocialisták a forradalmi Oroszországot ünnepelték ma. Az elnyomott milliók győzelmét. Lehetetlen meg nem érezni, hogy ez ünnepléshöz joguk volt a magyar jogtalanoknak. Gorkij Makszim egy levélben beszélte el valamely angol barátjának, mint áltatták, bolondították Oroszország szegény rabszolganépét. Indulatokkal táplálták az orosz milliókat a jogfosztók. Oroszt lengyelre, lengyelt litvánra, litvánt ruténre uszítottak rá. Főképpen a zsidókra aztán minden nemzetséget. Meg örményre a tatárt, a tatárra talán a mordvint. Ezerféle nacionalizmussal s a nacionalizmus ezerféle mérgével maszlagolták a nyomorult népet. Háborút csináltak neki. A nemzeti dicsőségre emlékeztették. Beszéltek neki az eljövendő pánszláv világról. Oroszország gyönyörű világszerepéről. Az elbutított nép pedig tűrte, hogy ő baromi életet él, míg néhány tízezer dúslakodik. És részegen kavargott. De már kezd eszére térni, s odakiáltja a zsarnokoknak:
– A jogainkról beszéljetek. Adjatok jogot, módot, kultúrát nekünk is. Ne beszéljetek mindig – másról.
Nálunk is így lesz. Mert jaj, ha nem így lesz. Észre kell vennie a mi nyomorgó millióinknak is, hogy őket indulattal táplálják a nagyurak. Korog a gyomruk s hazug eposzokat szavalnak nekik. Eszméket, melyek millióknak akarnak emberi életet adni, nem lehet késleltetni sokáig hazugságokkal. A magyar jogfosztott milliók is tudják már, miért lettek olyan fene-nagy hazafiak a gőgös, feudális nagyurak. Hogy ne jusson a népnek eszébe jogot és kultúrát kérni.
*
Justh Gyula malacbandának nevezte röviden Makón ma azokat, akik a méltóságos koaliciót nem szeretik. Egy ilyen koaliciós nagyúrhoz csakis ilyen kocsis-szigorúság illik. Apponyi és Justh, no és a többi apponyi és justh, persze nem azért haragudtak, mivel igazuk volt. Úgy egy kicsit szemükre találták hányni, hogy az elnöki fizetést és a napidijat e jeles urak exlexben is fölveszik. Aztán zokognak. Vizet prédikálnak és bort isznak. No meg hogy mi is lesz az általános választói joggal? Amerika-járó Apponyi Albert, egykor szocialista-barát Justh úr és a többi urak?
Erre persze földühített embereiket küldték ez urak Makón a kérdezősködőkre… Hja, hja, ha ezt a kis dilemmát fokossal lehetne elintézni!… Sobri Jóskák módjára. De nem úgy verik a zsidót. Egy-két fejet beverhetnek Justh úr és társai, mert e fejek tulajdonosai igazat szóltak. De hogy verhetik be sok milliónak a fejét?
Hát hiszi-e józan ember (a koalició tagjai közül nem sokan kerülhetnek e kategóriába), hogy Ausztriában meglesz az általános választói jog, Magyarországon pedig nem?… Meglesz ez urak, koaliciós, népámító urak, ha önöknek százszor annyi rágalmuk van a népjogok emberei ellen, mint amennyit eddig szórtak. Értjük mi önöket. Tudjuk mi, miért kell önöknek a skandalum. Tudjuk, miért rendezik némely vármegyékben a buta spektákulumokat. Úgy vélik, hogy ez eltereli az ország figyelmét az általános választói jog kérdéséről. Nem; jó urak. Az ország nem badar már. Ha figyel is, az önök komédiájára. Végezzenek el most egyszerre mindent. Nem lesz nemsokára módjuk rá…
Budapesti Napló 1905. november 6.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
