184. DÁNIEL ÉS PÁRIZS
184. DÁNIEL ÉS PÁRIZS
(Párizsi levél)
Ez is elmúlt: az Eiffel-toronyból néztük és bámultuk Dánielt. Dániel egy barátságos üstökös volt, negyedik égi csoda ez évben. Olyan fényes volt, hogy majdnem szabad szemmel láthattuk. Egy darabig azt hittük, hogy lejön a Földre. Párizs külvárosaiban még a percét is tudták e látogatásnak. Végül is kiderült, hogy Dániel büszkébb akármelyik európai államfőnél. Egyszerűen nem kíváncsi Párizsra s elvágtatott a Nap felé.
Nincs ezért semmi baj. Párizs hamar megvigasztalódik. Dániel néhány viccel és szójátékkal lakol azért, mert Párizs figyelmét magára vonta s mert a mi naprendszerünkbe mert tévedni. A Batignolles-ban pedig beletörődnek, hogy nem lesz vége a világnak. Sebaj, hát ezentúl se lesz vége a világnak.
Dániel diszkrét látogatásának mégis van némi eredménye. Tudvalevő, hogy a francia Dél föllázadt nemrégiben a bor miatt. A bor miatt, melyből sokat termel s melyet eladni nem tud. Mert a nyíri vinkó nektár ahhoz a borhoz képest, mit a francia Dél termel. Nos, Franciaországban van egy régi paraszt hit. Olyan évben, amelyben üstökös jár, nagyszerű bor terem. S a francia borkereskedők már elővételeket csinálnak. Clemenceau pedig hálát ad az égnek, hogy üstököst küldött. Elkél az idei bortermés és nem lesz forradalom.
Egyébként s ez idő szerint Dániel volt az egyetlen illusztris vendége Párizsnak. Roppantul nehéz, levegőtlen forró ez a nyár. Még az idegenek sem első osztályúak. Azok a bizonyos nyári idegenek, akik Ostende és egyéb helyek révén Párizsba is bekukkantanak. Az emberek hullanak az utcákon, mint a legyek. S Flammarion, aki kezd már az üstökösökön s a spiritizmuson kívül semmihez sem érteni, meg se próbálja jósolni, hogy mikor válik hűvösebbre az idő.
Se színház, se orfeum, se semmi. Csak buzgóság, melegűzés, erőlködés. Az újságokon is csak a legritkább esetekben könyörül meg egy-egy gyorsvonat, hogy belepotyogjon a Loire-ba vagy a Szajnába.
Dániel volt az egyetlen, aki egy kis szenzációt adott. Az újságok, amelyek odahaza Magyarországon bizonyosan hasábokat írtak a koalíció kihült csillagáról, Dánielről tudomást se vettek. De Párizsban nemcsak rőfös riportokat, hanem tárcákat, verseket írtak Dánielről.
Anélkül, hogy Budapestet bántani akarnám, én ezt imádom Párizsban. Ezt az üstökös-kultuszt; ezt az égitest-keresést. Pihenhet babérjain Clemenceau, fiatalodhat Sarah Bernhardt s remekműveket írhat a Willy felesége. Párizsnak újabb kell, mindig újabb. Párizsnak üstökös kell, rejtelmes és titokzatos üstökös. És Dánielt többre becsüli Párizs, még ha teleszkóppal is kell néznie, mint a spanyol vagy görög királyt.
Párizs, augusztus 6.
Budapesti Napló 1907. augusztus 10.
Brown
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
