101. A FALU NEM HARAGSZIK
101. A FALU NEM HARAGSZIK
(Politika a malom alján – Mit mond a falu? – Beszélgetés falusi emberekkel – Nem haragusznak, de Amerikába mennek)
Bizonyos, hogy Actium után az egész római világ egy nagyot és boldogat sóhajtott. Akármit üzentek a bujdosók s állítunk mi, mai magyarok, a szatmári békének is örült egész Magyarország. Az ember embernek született s nem hérosznak: kívánja a háborút, de szereti a békét. Budapesten talán el se hiszik, hogy a vidék milyen csöndes, okos, nyugodt. Szó sincs róla: a Kossuth-nótát nem éneklik az emberek, talán sohse fogják énekelni. Benn, a lelkekben olyan változás történt, amilyen csak kétszáz évenkint egyszer szokott. Beszélgettem hajdúságbeliekkel, szatmáriakkal, erdélyiekkel, bihariakkal. Most már sok nap óta a tatárdúláshoz szokott Szilágyságban élek. Senki se jókedvű, de senki se tüzes, avagy keseredett: egyébként kálvinista magyarok élnek erre.
Kíváncsiságból néhány tipikus falusi valakit kerestem ki, beszélgettem velük, úgy gondolom, hogy tanulságos, helyes és egy kicsit érdekes is a falusi közvéleményt hallani.
1. (B., ezerötszáz hold földje van, bús dzsentri, régi negyvennyolcas.)
– No, bátyám, hát most már minden rendben van, győzött és uralkodik a negyvennyolc.
Kitért a tréfás gúny elől s nagyon szomorúan válaszolta:
– A szabadelvű pártnak sohse lett volna bátorsága a kvótát emelni.
– Tehát?
– Tehát: most már nem lehet visszacsinálni a dolgokat. Jobban szeretem, ha Andrássy és Kossuth csinálják meg a választási reformot, mintha kozmopolita és internacionális kalandorok csinálnák.
– És ha holnap új választás lenne?
– Megint Kun Árpádra szavaznék.
2. (T., kálvinista pap, a szabadelvű pártnak sokáig alelnöke a kerületben. )
– Tiszteletes uram nem lépett be még a negyvennyolcas pártba?
– Nem, öreg ember vagyok, aki megengedheti magának az elvhűséget.
– Hogyan tetszik az új rend?
– Csalók, ultramontánok, hitványok, előre láttam, előre mondtam.
– Miért nem mondja meg ezt a híveinek, tiszteletes uram?
– Nem vagyok szamár, miért töressem be éppen én az öreg fejemet?
3. (A. L., az édesapám, kisgazda, van vagy százhúsz földje[!], mindig negyvennyolcas volt.)
– Hát most már minden jól van ugye, édesapám?
– Hagyj nekem békét a politikával, éppen elég volt. Nem bánom én most már, akármi jön. Egyik kutya, másik eb, én többet soha még nem is szavazok.
4. (K. M., két háztelkes szavazó, értelmes, bocskoros nemes.)
– Kire szavazott az utolsó választásnál?
– A negyvennyolcasra, egye meg a fene. Most azután minden rosszabbul van, mint volt.
– Majd jönnek a szocialisták, azok igazságot tesznek.
– Persze, hogy elvegyék a két jól betáblázott házamat is. Jövőre majd arra szavazok, aki sok pénzt ad.
5. (P., fuvaros ember, nincs választójoga, híres izgága, elégedetlen ember.)
– No, öreg, jön az általános választói jog. Hallott már a szocialistákról[?]
– Hallani hallottam, de nem kérek belőlük.
– Hát kire szavaz, ha lesz joga?
– Akárkire, csak úr ne legyen, az urak szépen megöltek minket.
Íme öt vélemény, öt olyan falusi embertől, akiket világok választanak el egymástól. S ugyanilyen véleményeket hallottam más vidékek embereitől. Általában a nyomorúságban és züllésben is kényelmes érzés, hogy nincs zenebona. Az ember nyugodtan kapálhat, kaszálhat s pusztulhat el. A ravaszok, az intelligensebbek pedig annak örülnek, hogy panamázni lehet. Végre csak annyit, hogy hétszáz lélek lakik a falumban, s az utolsó években ötvenen vándoroltak ki Amerikába, s az amerikai rossz hírek dacára legalább ötvenen készülődnek. A falu nem haragszik, a falu csak pusztul és néptelenedik.
Budapesti Napló 1908. február 15.
(A.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
