A budaméri ütközet. 1848. december 11-én.
A budaméri ütközet.
1848. december 11-én.
1848. december 11-én.
Eperjesen Schlick kémek útján arról értesült, hogy Pulszky hadával az úgynevezett Kassai hegyen, ahova Miskolc felől nagymérvü erősbítések közelednek, a csatát elfogadni szándékozik. Különösen az utóbbi körülmény, a közeledő erősbítésekről szóló hir, arra birták Schlicket, hogy egy erőltetett éjjeli menet segélyével már másnap leszámoljon Pulszkyval. Ehhez képest a Fiedler-dandár 10-én éjjel 11, a másik két dandár pdig 12 órára menetkészültségbe helyeztetvén, a szükséges intézkedések kibocsátása után az elővéd- (Fiedler-) dandár éjjeli 1 órakor kellemetlen, esős, hideg időben útnak indult Kassa felé. Éppen pitymallani kezdett, midőn az utóbb említett dandár Somostól délre a Tárca lángban álló hidjához ért, melynek újbóli helyrállítása jó sok vesződséggel és időveszteséggel járt; végre azonban mégis sikerült az utász század segítségével a gyalogság számára póthidat rögtönözni, míg a lovasság és tüzérség egy közelben felkutatott gázlón kelt át.
A reggeli fél 8 óra tájban bevégzett átkelés után Fiedler prancsot kapott, hogy dandárával Lemesnél jobbra letérve Kis-falu (Maloveska-) Tapolcsány és Tehányon át nyomuljon előre s így úgy a budaméri, mint a Kassai hegyen foglalt ellenséges állást hátban megkerülve, az ellenséget visszavonulási vonalától teljesen elvágja. Ámde a kijelölt út oly rossznak bizonyult, hogy a megakadt lőszerszekereket csakhamar vissza kellett hagyni, a dandár pedig csak délelőtt 10 óra tájban érhetett Tapolcsányra.
Ezalatt a másik két dandár reggel 9 óráig a Tárcán átvergődve, a műúton, Budaméren át folytatta előnyomulását, mely helységet az él d. e. 11 órakor érte el. A Budamér déli szegélyén kibontakozó Podhayski-dandárt élénk ellenséges ágyútűz fogadta, ennek folytán Schlick is előrevonta tüzérségét s annak bevezető tüze alatt a Podhayski-dandárt az úttól jobbra, a Deym-dandárt attól balra, mindegyiket 2—2 harcvonalban fejlődtette fel, az első harcvonalbeli csapatok fejlődött vonalat, a második harcvonalbeliek pedig osztályoszlopokat alakítván. A tüzérség a Deym-dandár balszárnyához csatlakozott, a lovasság pedig ez utóbbi mögött állott fel.
A tüzérség bevezető harca után Podhayski őrnagy dandárának egy részét a műút és erdő között, a másik részt ellenben az erdőben a magyarok állásának bal szárnya ellen fedve vezette előre támadásra; amint ez utóbbinak hatása érezhetővé vált, tekintve, hogy ez időtájt már Bányafy ellen is erős oszlopok léptek harcba, a nemzetőrök és önkéntesek azonnal futásnak eredtek. Erre aztán Schlick az egész arcvonal mentén előnyomulást parancsolt, a magyarok jobb szárnya ellen pedig egész lovasságát hozta müködésbe, hogy ez által az ellenséget a Tehánynál kibukkanó Fiedler-dandárra vetve, azt lehetőleg teljesen tönkre tegye. Ámde a lovasság részint a felázott talaj, részint a magyar csatárvonal ellenhatása folytán nem hatolhatott a kivánt gyorsasággal előre, minek folytán a magyar had a teljes felbomlás fenyegető veszélyét kikerülte s bár rendetlen futásban, de mégis még idejekorán s az osztrákok által nem igen nyugtalanítva a Hernád mögé Kassára vonult vissza.
Csak most, délután 2 óra tájban bontakozott ki Fiedler dandára Tehány tájékán az erdőből s miután jobb oldalvéde a fegyvert fogott lakosok által védett helységeken át útat tört magának, ő is a műút mentén előnyomuló másik két dandárhoz csatlakozott. Így tehát Fiedler eredeti szándékát és célját, hogy t.i. az ellenség hátába kerülve, azt a Hernád-hid megszállása által Kassától végleg elvágja, nem érhette el, főkép miután lovasságát tartalék viszonyban hagyta hátra.
A magyar had visszavonulása után Pulszky az említett hidnak megszállására a szepesi nemzetőröket s az egyik szepesi honvéd zászlóaljat 3 ágyúval rendelte ki. Schlick arra a hirre, hogy az ellenség a hidat maga mögött elrombolta, csapatjai számára más helyen keresett átjárót a Hernádon, mialatt Pulszky utóvédjét csak gyengén foglalkoztata. 2 lovas század a folyón lefelé haladva, csakugyan talált magának egy alkalmas gázlót, mlyet 1 zászlóalj gyalogságnak is követnie kellett. Pulszky hátvéd magát ekként megkerülve látván, a további ellenállással felhagyva, szintén visszavonult; szerencséjére a Hernádon átkelt ellenséges lovasság a Csermely patakban újabb akadályra talált, mely körülmény hathatós üldözésének gátat vetett, minek folytán a magyarok elég időt nyertek, hogy Kassát idejekorán teljesen kiürítsék. A további visszavonulás 3 különböző főirányban hajtatott végre; a magyar had zöme Torna, a szepességi alakulások Lőcse, a tüzérség és lovasság a lengyel légionistákkal pedig Miskolcnak vették irányukat. Scudier vezérkari százados, a Csermely patakon nagy nehezen átvergődött lovasság felével, körülbelül 1 századdal, üldözése szinteréül a miskolci nagy országútat választotta s csakhamar mintegy 100 embert foglyul, 1 lőporos hordókkal megrakott szekeret pedig zsákmányul ejtett.
Midőn azonban a kis elszánt csapat útját folytatva, Bárca kijárata elé ért, a helységből öldöklő golyózápor fogadta; a magyarok hátvédét képező mintegy 100 főnyi légionista ugyanis 20 lépésnyire közel lovagolni engedte az ellenséget s csak akkor adott jó födözések mögül néhány hatásos össztüzet; legelsőnek maga Scuider bukott le lováról, aki súlyosan megsebesülve hadi fogságba esett, Concorreggio őrnagy osztályparancsnok pedig agyonlőtt lovával együtt halva rogyott össze. A megtizedelt chevauxlegersek ezek után hanyathomlok vágtattak vissza Kassa felé, mialatt a magyarok utóvéde is békésen folytatta tovább visszavonulását Szina felé.
Ezalatt Schlick abban a hiszemben, hogy magában Kassában is kenyértörésre kerül még a dolog, csak óvatosan vezette át csapatjait a Hernádon s a város ellen rendszeres támadásra készült; míg ehhez intézkedéseit kiadá s ereje kellőleg csoportosulva az előnyomulást megkezdheté, a kassai nagy torony órája éppen 6-ot ütött s ekkor a torony tetején az önkéntes megadás jeléül a fehér zászló is láthatóvá lett, minek folytán Schlick puskaropogás helyett, harsány zeneszó mellett vonult be hadteste élén Felső-Magyarország fővárosába.
A magyaroknak e napon szenvedett vesztesége igen jelentékeny volt: 230 halott és sebesült lett a rendetlen futás eredménye, 250-en pedig fogságba estek. Ellenben Schlick veszteségét mindössze 20 emberre teszi.
Kassán, melyre bevonulása után azonnal 60.000 forintnyi hadisarcot vetett ki, Schlick december 11-től egészen 26-áig maradt. Veszteglésének célja hihetőleg az volt, hogy Windischgrätz előhaladását Budapest felé bevárja, másrészt pedig, hogy a vidéket lehetőleg teljesen lecsendesítse. December 20-án érkezett be Kassára Pergen dandárnok, továbbá Gácsországból még 2 gyalog század, a 34. számú 6 fontos és a 12. számú röppentyű üteg fele, 25-én pedig Bécsből a hadi fogságba esett Scudier százados pótlására Gablenz vezérkari őrnagy.
Ezt megelőzőleg Schlick a hadműveletek folytatására nézve azt a parancsot vette Windischgrätztől, hogy a fősereghez leendő csatlakozás céljából hadoszlopával Rozsnyó—Losoncon át Vácra, esetleg Miskolcon át Budapest felé nyomuljon előre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
