Megjegyzések. Elmélkedések.
Az osztrákok hadvezetősége az Olaszországba szánt erősbítéseket vagy a legrövidebb úton Görzön át, vagy a valamivel hosszabb úton az Etsch völgyében Trienten át juttathatta el rendeltetési helyükre. Az utóbbi iránynak az a nagy előnye volt, hogy majdnem mindvégig saját, és Trientig ellenség által nem is veszélyeztetett, míg az előbb említett irány a határátlépés pillanatától kezdve fellázadt területen vezetett keresztül. Az előbb említett irány tehát mindenesetre előnyben lett volna részesítendő. Bécsben természetesen nagyon fájlalták a velencei tartomány elvesztését s így a Nugent-tartalék hadtestnek kettős szerepet szántak; egyrészt Radetzky megsegítését és azzal egyidejűleg a velencei tartomány visszaszerzését is. Radetzky legfontosabbnak és legsürgősebbnek tartotta a tartalék-hadtestnek vele való egyesülését, úgy gondolkozván, hogy ha azzal egyesülve a fő ellenséget, a piemonti sereget döntően megverni sikerül, akkor a velencei tartomány is szinte önmagától újból visszatér az osztrák császár hűségére, ellenben Nugent a velencei tartomány mielőbbi visszafoglalását legalább is oly fontosnak, sőt ellőbbrevalónak is tartotta a Radetzkyvel való egyesülésnél, mely egyúttal az ő önálló működésének is végét jelentette volna. A bécsi hadvezetőség úgyszólván közepes álláspontot foglalt el a két nézet között, a nagyobb súlyt mindenesetre a Radetzkyvel való mielőbbi egyesülésre fektetvén. Mindazonáltal ez a nem eléggé határozott parancs sok félreértésre, Radetzky és Nugent közötti súrlódásokra és amellett Nugentnak lassú, methodikus előnyomulása folytán sok drága időnek indokolatlan elpocsékolására vezetett, ami többféle hátrányt vont maga után. Mindenekelőtt meghosszabbította Radetzky veronai kritikus helyzetét, holott ha Nugent jobban siet, már a santa luciai csatában jóval nagyobb osztrák erő mérkőzhetett volna meg a jelentéken túlerővel fellépő piemonti sereggel és másrészt a velencei tartományban lévő olasz haderőnek és a felkelésnek kevesebb ideje lett volna a szervezkedésre és nagyobb tömegek talpraállítására. Végül Nugent lassúságát a fölkelők vezetősége szándéskosan gyengeség színében igyekezett feltüntetni. A Coneglianoból északi irányban Belluno felé való kitérésnek csak úgy lett volna értelme, ha onnan Nugent csapatjait, ahogyan azt Radetzky remélte is, Feltrén és a Val Suganán át az Etsch völgyébe s annak mentén Veronába vezette volna, de így a Trevisoból kiinduló és oda visszatérő nagy huroknak a megtétele megint csak hiábavaló időveszteséget vont maga után.
Amikor gróf Thurn altábornagy vette át a tartalék-hadtest vezetését, mindjárt első nap mintha frissebb szellem költözött volna bele a hadtestbe. Ez a május 19-iki 45 km-es erőltetett menet valóban dicséretére válik az új parancsnoknak és a csapatoknak egyaránt.
Hogy Radetzky az oly nehezen és türelmetlenül vár tartalék-hadtestet Vicenza megvételére visszarendelte, az mindenesetre kissé különös színben tűnik fel és csak úgy válik érthetővé, ha feltételezzük, amint hogy az meg is felelt a valóságnak, hogy akkoriban a tábornagy már elhatározta volt a Mantuaba vezető oldalmenet végrehajtását, s így kellemetlennek, sőt veszélyesnek tartotta Durando közellétét Veronához, ahol az osztrák csapatok elvonulása után könnyen egyesülhetett Károly Albert hadseregével.
Ami a velencei tartományban lévő olasz haderők részén történt, az a helyes, céltudatos eljárásnak még a látszatát sem viseli magán. Durando tudta, érezte ugyan, hogy mit kellene csinálni, amikor támadólag akart Nugent elé vonulni, de ezt a helyes eszmét csakhamar elejtette. Ezentúl már tisztán csak védekezésre szorítkozott. De ha legalább ezt jól és ügyesen cselekdte volna!, mely esetben feltétlenül szép sikereket érhetett volna el. Így többek között a piavementi harcoknál, mely alkalommal tetemes túlerőt összpontosíthatott és hozhatott volna működésbe. Nugentnak a Piave mentén lefelé dandár-lépcsőkben végrehajtott előnyomulása alkalmával. De sem ő, sem alvezérei ilyesmihez nem értettek s így nem csoda, hogy Ferrari magára hagyatva, a többnapi küzdelemben folyton vereséget szenvedett.
Azok az intézkedések, amiket Durando Vicenza megtartása érdekében eleinte tett, szintén igen jóknak mondhatók; ezáltal ott hamarjában tetemes haderő gyülekezett egybe, de mit ért e nagy erő, ha annak felhasználására célszerű intézkedés nem történt. A mindössze 1000 emberrel végrehajtott kitörés az elvonuló osztrákokat valami nagyon súlyosan nem érinthette. Ilyenformán a legfelsőbb olasz vezetés itt a tartalék-hadtesttel szemben még sokkal gyengébbnek, gyatrábbnak bizonyult, mint a piemonti hadsereg körletében.