Jób. 39
Jób. 39
Jób. 39.1
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
Jób. 39.2
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?
Jób. 39.3
Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
Jób. 39.4
Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
Jób. 39.5
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
Jób. 39.6
A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
Jób. 39.7
Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
Jób. 39.8
A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
Jób. 39.9
Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
Jób. 39.10
Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
Jób. 39.11
Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
Jób. 39.12
Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
Jób. 39.13
A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és -toll az!
Jób. 39.14
A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
Jób. 39.15
Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
Jób. 39.16
Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
Jób. 39.17
Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
Jób. 39.18
De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
Jób. 39.19
Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
Jób. 39.20
Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
Jób. 39.21
Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
Jób. 39.22
Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
Jób. 39.23
Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
Jób. 39.24
Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
Jób. 39.25
Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
Jób. 39.26
A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Jób. 39.27
A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
Jób. 39.28
Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
Jób. 39.29
Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
Jób. 39.30
Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
