Gúnynevek.
Gúnynevek.
Gúnynevek. A sebző csúfolkodáson, kötekedő tréfán kívűl a gúnyneveket akárhányszor a szükség teremti meg, a mikor a sok egynevű között egy vagy más gyengéjük emlegetésével tesz különbséget a nép. Ilyen értelmű mellékneve majdnem minden családnak van, sőt néha a nép egyik-másik községbeliét csakis ezen a néven ismeri. Közlésük alkalmával csak egynehány szemelvényre szorítkozhatunk: Gója (Nagylábú); Hëgyën magos (Kis ember); Kis Háber (Neve Habermann, alakjára kicsiny); Kadét (1848-ban katonásdit játszottak, s ő magát kadétnak nevezte); Kanalasok (Tamburások, a hangszerükről); Taknyos Marczi (Szüntelen náthás) (Jankovácz.) – Bingulai kántor (Bingulán volt kántor azelőtt); Bubás (A haja előre hajlik, mint a búb); Ballangó (Száraz ballangóval szokott tüzelni); Babkáros (Így nevezik a tót babkárosok után, mivel a piaczon holmi apróságokat szokott árúlni); Csuvár (apja bojtár, ráczúl „csuvár” volt); Fias (Sok fia van); Hájfejű (Kopasz) Kable (Kapd le!); Leszekúr (Egyszer azt mondta: „Leszek még én úr!”); Lipe (Könnyű mint a lipe, pille); Nagyszerszámú (Felesége nevezte el így); Pisze Jancsi (Hibás az orra); Szaladinka Ágnes (Mindig szaladgál.) (Kishegyes.) – Százszorszép (Nagyon szép asszony volt az anyja.); Kupurczi (Kis ember); Tálszemű (Nagyon kidülledt szemei vannak); Mónár („Több a lisztyibe a korpa, mint a liszt.”) (Bajmok.) – A községek egymást is gúnyolják; főként a más nemzetiségbelieket, de magukat is. Bicskás malmúak a bogojevaiak (gombosiak). Azt mondják róluk: „Úgy forog, mint a bogojai szélmalom.” 350(Furcsa módon.) – Bőrhasúak a bátmonostoriak. Patkányfarkúak a szenttamásiak. Pinczemestere szerint a pap borát a patkányok szítták ki úgy, hogy a farkukat belemártogatták a hordókba. Ismeretes tréfás jellemzése néhány bácskai helynek a következő: Ó Morovicza, jaj Pacsér, kenyeretlen Csantavér. – Vagy: a kit Baján meg nem szólnak, és Zomborban el nem raknak, Újvidéken meg nem szidnak, Szabadkán meg le nem isznak, az elmehet a világ végére is. – Az ország hajósai a bezdániakat tehénnyergelőknek gúnyolják. Vontató lovaik Győrött a nagy hideg miatt elszakították zablájukat és megindúltak hazafelé. Tolnai és földvári vontatók rákiabáltak a lajder-ra (lóvezetőre), hogy űljön a szürkére és terelje őket vissza. A fiú álmos volt s a szürke helyett egy fehér tehénre akart felkapni.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
