Jellem. Szemérmesség.
Jellem. Szemérmesség.
A bunyevácz nép lelkét az eleven érzelmi élet jellemzi. Érzelemvilágában is uralkodó vallássossága, mely erkölcsi, családi, sőt gazdasági életét is áthatja, de a rajongásig sohasem fokozódik. Kivétel nélkül katholikusok és szorgalmas templom- és búcsú-látogatók. Nagy napjuk a vasárnap (nedilja). E napra berándúl a szállásról városi vagy falusi házába, ünneplőbe öltözik, misét hallgat. Különös buzgósággal járják az ádventi rórátékat, hajnali miséket. Üdvözlésük: Faljen Issus! (Dicsértessék a Jézus!); a viszonzása: Amen urik! A másutt vagy ritka, vagy épen szokatlan bibliai keresztnevek nagyon elterjedtek közöttük: Dániel, Máté, Simon, Mátyás, Lukács, Lázár stb. Hagyományos ragaszkodással viseltetnek a ferenczrendi atyák iránt; meg is töltik udvaraikat Szent Antal és Porcziunkula napján libákkal, bárányokkal Szabadkán, Baján. Magyar földre költözésük vezetőit tisztelik bennök. Egyébre emlékezésük ma már úgysem terjed ki. Feltűnő – most már pusztuló – jellemvonásuk a szemérmetesség vagy szégyenlősség. Inkább külsőleges, szokásszerű, a nép régi életéből kinyomozandó vonás. A férj sohasem jár feleségével együtt, az új házasok sokszor évekig nem beszélnek egymással szülőik vagy más valaki jelenlétében. Midőn egymásról beszélnek a házastársak, harmadik személyben szólnak. A házasság második-harmadik éve előtt megszűlni nem tartozott a tisztességes 397dolgok közé; az anya kis gyermekét szeretgetni, megcsókolni szégyenli; a nőnek nyilvános ebéden részt venni és nyíltan beszélni, mind illetlen dolog.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
