Szerbek fölkelése.

Full text search

Szerbek fölkelése.
Ekkor azonban megfordult a koczka. Szolnok ugyanis ekkor már a kuruczok kezében lévén, egy kurucz csapat Deák Ferencz vezérlete alatt Halas felé vette útját, a hol a szembejövő szerbekkel október 13-án megütközött. A kurucz had ezúttal derekasan megállotta helyét, mert bár közölök 234-en estek el, a szerbeket megverte, sőt maga a fennhéjázó báró Kyba is elesett. A szétszórt szerb had pedig Kecskemét pusztításával állott boszút.
Rákóczi október havában az időközben szintén kuruczczá lett báró Károlyi Sándort küldte Kecskemét vidékére, hogy a felkelést szervezze és a vidéket megvédje a bácskai szerbek támadásaitól. A míg Károlyi Kecskeméten volt, a szerbek nem mozdultak ki Bajáról, de alig távozott, a szerbek ismét Kecskemét vidékére törtek és a dunamelléki községeket fosztogatták. Kecskemét és Nagykőrös városa tovább nem tűrhetvén a bácskai szerbek garázdálkodásait, 1703 november havában küldöttséget menesztettek Bécsbe, hogy az udvari főhaditanácsnál szorgalmazzák a szerbek megfékezését. A küldöttség panaszaira a m. kir. udvari kanczellária 1703 deczember 5-én a következő leiratot intézte latin nyelven a bácskai szerbek egyik vezéréhez, Monasterly Jánoshoz:
Tisztelt Vitézlő Úr! Ismételve és szüntelenül nehéz panaszok érkeztek Pest, Pilis és Solt és Bácsmegyék s a szomszéd helyek lakosaitól császár és király Őfelsége legkegyelmesebb urunkhoz, az uraságod kormánya és vezénylete alatt lévő ráci nép és katonaság ellen; mikép akár meghagyásából, akár engedelméből, majd számosabban, majd kevesebben azok a városokra és falvakra rohanni, iszonyú zsákmányolást, gyilkolást, barmok falkástól való elhajtását, s tetszés szerint az erőszak minden nemét szabadon elkövetni merészlik és szokják, s már az ő felsége iránti hűségben eddig is megmaradt szegény néptől nyolczczer marhánál többet, legközelebb pedig magából Kecskemét városából mintegy négyezer darabot elraboltak légyen, siralmasan panaszolták; és mivel az említett ráci katonaság nem a haza veszedelmére, elpusztítására s a császári hű alattvalók fosztogatása végett bízatott uraságod vezényletére; a fölebbvalókat és tiszteket 140pedig, kiknek kötelességükben áll minden kihágást és erőszakot meggátolni, a kik az ön kormánya alatt állanak, megzaboláznia, az ily gonosztettektől elriasztania és elvonnia kellene; de hasonló esetekben az elnézők, vagy alattvalóik iránt engedékenyek, könnyen megegyezéssel, ha nem nyilvános meghagyással vádoltathatnak s következőleg amazokért felelősséggel tartoznak: ugyanazért vitézlő uraságodat ezennel hivatalosan és komolyan intjük és serkentjük, hogy a reá bízott katonaságot az olyatén embertelen kihágásoktól szigorúan eltiltani s jövőben fékentartani, a károsoknak elégtételt szolgáltatni, s azoktól jogtalanul s erőszakkal elvett javakat nekik visszaadatni, a bűnösöket pedig példásan megfenyíteni el ne mulaszsza. Így önmagáról és övéiről gondoskodni fog, hogy jövőben azok helyett felelősségre ne vonattassék. (Századok 1868. 550–551.)
Monasterly János a nagykőrösi és a kecskeméti követeknek Bécsbe utaztáról értesülvén, megszeppent és hogy az udvar kegyét el ne veszítse, deczember elején Bajáról kelt körlevelében felhivta a környékbeli községeket, hogy a hol a ragadozókat, a szegénység pusztítóit találják, fogják el s vagy Budára, vagy ő hozzá szállítsák. Egyúttal figyelmeztette a lakosságot, hogy a kinek marhája elveszett, jelentkezzék nála, mert ő egynéhány marhát elvett, melyeket egyes fosztogató szerbek hajtottak el a helységekből; a ki tehát bebizonyitja tulajdonjogát, annak át fogja adni. Monasterly jóindulata kissé megkésett, mert ekkorára csupán Kecskemét határából közel 8000 darabot hajtottak el a szerbek.
Eközben a kuruczok ismét megszállották Kecskemétet, de lejjebb nem hatoltak. A szerbek pedig, tán a nagy hideg vagy a bécsi leirat hatása alatt, abbahagyták garázdálkodásaikat. Ezzel mintha némi közeledés történt volna a kuruczok és a szerbek között. 1704 január 13-án a bácskai szerbek egy küldöttsége jelent meg Károlyi Sándor sümegi főhadiszállásán, hol felajánlván a szerbek csatlakozását a felkelőkhöz, segítségül 5000 emberből álló hadat helyeztek kilátásba. Mialatt azonban a szerbek küldöttsége Károlyinál járt, Deák Ferencz és Ilosvay Imre kurucz ezredesek, a kiknek feladata a bácskai szerbek fékentartása volt, január 15–20-ika között Kreutz császári vezérőrnagy és Monasterly János hadait megtámadván, szétugrasztották. E támadást, mely eléggé meggondolatlan volt, a szerbek az általuk felajánlott egyezség megsértésének tekintették s árulásnak bélyegezték. Ezért tehát egész dühvel támadtak a Dunántúlra, a hol vérlázitó kegyetlenségeket követtek el. E félreértés volt egyik főoka annak, hogy a kuruczok és a szerbek között az egész szabadságharcz alatt többé közeledés nem történt s hogy a szerbek azontúl mindig a kuruczok ellen fordították fegyvereiket. (Századok, 1868. 544–548. Zsilinszky Mihály i. m. I. 276. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. Magyar Tört. Életrajzok I. 344., 346–47. Millenn. Tört. VII. 553.)
A szerbek Rákóczit e vérlázitó kegyetlenségek hirére elhagyta a türelme s elhatározta, hogy vagy teljesen kiirtja a szerbeket, vagy az ország elhagyására kényszeríti őket. Bercsényi ugyan eleintén erősen ellenezte a szerbek elleni hadjáratot. „Hagyjon békét Nagyságod az ráczoknak” – írja 1704 április 17-én Nagyszombatban kelt levelében – „hagyjon békét Szegednek, megfizet Pap Istók is az ráczoknak, az pusztai eb az anyjukkal”. Június havában azonban maga Bercsényi is belátta, hogy a szerb pusztítások mindaddig fognak tartani, míg Szeged a császáriak birtokában lesz. 1704 június havában, mialatt túl a Dunán véres harczok folytak a kuruczok és a császáriak között, Rákóczi Soltnál ütött tábort, hogy a bácskai szerbeknek Heisster hadaihoz való csatlakozását megakadályozza. Június 27-én azonbam felszedte táborát és a római sánczok felé vonult. Kikerülvén a Duna mentén a nehezen járható Sárközt, hadával Kiskőrösre vonult, hol már várta gróf Esterházy Antal a Kecskemét, Nagykőrös és Czegléd városoktól kiállított kocsikkal és a szolnoki ágyúkkal.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir