Előterjesztés a Határőrvidék fölosztására. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Előterjesztés a Határőrvidék fölosztására.

De míg az országgyűlés a kiállítandó katonaság felől tanácskozott, az alatt királynő összehívta az 1715-ik évben megígért bizottságot, mely hívatva volt a Határőrvidék feloszlatása iránt előterjesztést tenni. A bizottság, melynek elnöke Patachich Gábor kalocsai érsek volt, előterjesztésében határozottan sürgeti a katonai helyek mielőbbi polgárosítását, mert úgymond az előterjesztés a jelenlegi helyzet elviselhetetlen. A vármegyék sérelmi feliratai is hangsúlyozzák, hogy a szerb Határőrvidék katonasága erőszakkal bitorolja a legtermékenyebb földeket, miáltal a vármegyei hatóságok alá rendelt polgári egyének ki vannak zárva a földek élvezetéből s így a saját honukban hazátlanná lett magyarok kénytelenek kenyér után bolyongani a vidéken. Mind e bajokon kívül figyelembe veendő az is, hogy a katonai helyek valóságos fészkei a tolvajoknak, rablóknak és mindenféle gonosztevőknek. Egyszerűen azért, mert a katonai helységek nem tartoznak a vármegyei hatóságok alá s ekként nem ellenőrizhetők s a bűntettek nem büntethetők. Sőt azt lehet tapasztalni, hogy a bűntettek elkövetésében segédkezet nyújtanak. A terjedelmes földbirtokokon a határőrvidéki kapitányok és más tisztek gazdálkodnak, emiatt ezeknek a tekintélye nagyobb, mint a földesuraké és a megyei hatóságé. Ők a katonai helységekben teljes hatalommal rendelkeznek a polgári elem fölött, a népet mindenféle közmunkára szorítják és felbátorítják néha a földesurak ellen is. Ha a határszéli szerb katonaságtól okozott bajokat és károkat egybevetjük az ő hadiszolgálatukkal, be kell vallani, hogy a puszta katonai néven kívül egyebet nem tudnak felmutatni. Fegyverzetük fölötte hiányos, a katonai szabályokat és a fegyelmet nem is ismerik; és ha van is alkalom, hogy katonai szolgálatot teljesítsenek, arra úgy kell őket kényszeríteni. Szóval – így végződik a jelentés – a határőrvidéki katonaság ma már teljesen hasznavehetetlen.

E jelentés alapján keletkezett az 1741-ik évi XVIII. törvényczikk, mely elrendeli, hogy a katonainak nevezett helyek, Bács-Bodrog, Csongrád és a többi vármegyékben, a vármegyei törvényhatóságoknak visszaadassanak s alájok rendeltessenek. (Zsilinszky Mihály: i. m. II. 6. lap.) Ez a törvény az ország területi épségének visszaállítását hatalmas lépéssel vitte előre, de végrehajtása a bekövetkezett háborús idők miatt egy évtizednél tovább húzódott.