Martinovics.
Martinovics.
A franczia forradalmi eszmék és a demokratikus tanok csakhamar eljutottak hazánkba is, hol élénk visszhangra találtak. Ennek hatása első sorban az irodalomban észlelhető. A II. József halálát követő időszakban számos röpirat jelent meg nálunk. Ez a helyzet I. Ferencz király trónraléptével megváltozott, mert trónralépte után nagy gondot fordított a sajtó megrendszabályozására. Ama röpiratok közül, melyek akkor az országban már el voltak terjedve, első sorban Martinovics Ignácz „Oratio ad Proceres” czímű műve vonta magára figyelmét. A király leírata következtében a kanczellária legott vizsgálat alá vette ezt a művet és mivel úgy találta, hogy az veszedelmes elveket tartalmaz, elrendelte az elkobzását. A kanczellária utasításának a foganatosításához azonban a törvényhatóságok igen lanyhán fogtak hozzá; azok közé a törvényhatóságok közé, a melyek tudtak és akartak is eredményt felmutatni, tartozott Baranya vármegye is, mely kinyomozta, hogy Baján egy budai lakos e műből 20 magyar példányt ingyen osztott szét. (Századok 1878., 216.) Martinovics Ignácz, a ki e műnek szerzője volt s a ki később, a franczia forradalmi kormánytól nyert megbízatása értelmében, hívatva lett volna Magyarországon a forradalmi eszméket terjeszteni, eredetileg az egyházi rendhez tartozott. Ifjúságát Bács vármegyében töltötte s mint ferenczrendű szerzetes, újonczéveiben a bácsi rendházban tartózkodott.
Bács vármegyében a konzervatív irány kerekedett felül, s ha voltak is egyesek, a kik a forradalmi eszmékkel rokonszenveztek, a mozgalmak nagyobb arányokat nem öltöttek. A Martinovicstól 1793-ban a köztársaság érdekében alakított titkos társulat tagjai közül (75) csupán egy bácsmegyeit ismerünk: Ez Szechenácz Jakab királyi kamarai titkár volt, a kit hivatalából elbocsátottak és felszólították Buda elhagyására. Szechenácz ekkor, 1794 május 8-án, Zombort választotta tartózkodási helyül. Erre a helytartótanács felszólította a várost, hogy kísérjék figyelemmel minden lépését. Mikor azután Martinovics Ignáczot elfogták, 1794 deczember közepén Szechenácz Jakabot is Budára hurczolták; ő azonban mégis megmenekült, míg Martinovics és többi társai 1795 május 20-án hóhérbárd alatt véreztek el.
Az összeesküvés felfedezése nyomán támadt általános rettegés, a forradalomtól való félelem, mindegyre egyengette az önkény útját. A hatóságok félelemből és túlbuzgóságból majd mindenütt az összeesküvés szálait vélték felfedezni. Valami jelentéktelen elszólásból oly nagy dolog lett, mely hosszabb ideig foglalkoztatta a bíróságokat. Császár Nándor, egyszerű vidéki nemes, az 1794 180június havában tartott közgyűlésen a megejtett tisztújítással elégedetlen lévén, a következő szavakra fakadt: „Lehetetlen többé tűrni, revolucziónak kell lenni! A szegény nemesség s nem a parasztok fognak felkelni és a főispán először fog guillotiniroztatni”. Más alkalommal pedig úgy nyilatkozott: „a királyok gyilkosok; boldog az az ország, a melynek nincsen királya”. Császárt kifakadásai miatt elfogatták s bár iratai közt semmi gyanúsat sem találtak, a vármegye előterjesztésére a királyi ügyigazgató megindította ellene a felségsértési pert. A királyi tábla azonban nem volt ily túlbuzgó s azzal az indokolással, hogy Császár csak meggondolatlanságból és felindulásból mondta e szavakat, nem adott helyet a keresetnek. Ezt az ítéletet a hétszemélyes tábla is megerősítette. Bács-Bodrog vármegye közönsége pedig, hogy kimutassa hűségét, 1794 szeptember havában ismét felterjesztést intézett a helytartótanácshoz, melyben Martinovicsot és társait a király és a társadalom gyilkosainak nevezi. (Grosschmied Gábor czikke. Évk. V. évfolyam III–IV. füzet.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
