Rókavadászat.
Rókavadászat.
A nádasokban valaha sok volt a vörös hóhérfajzat, a róka, a mely sokkal jobb búvót talált a mocsárvilág útvesztőiben, mint bármely sűrű erdő csalitosában. Az erdőből kizaklathatta a hajtó, vagy a jó kopó; innen ellenben fittyet hányhatott őkelme minden üldözésnek; hisz a süppedő iszap apró zsombikszigetein senki sem üldözhette; még a jó kopó is meddő erőlködéssel kergette a nyomát, ha ráakadt; hisz a nád között, kivált az egymás hátára nőtt torzsokszövedék alagútjain, játszva menekült előle a sokkal könnyebben elcsúszó bestia.
A bácskai nádas-erekből nem kis mesterség volt kiszorítani a ravasz komát, a mely megszokta a kopócsaholást is és csak bújkált a hajtóebek előtt. Hanem azért annak is volt módja, hogy kifogjon rajta a vadászfurfang. Ha nem volt tulságosan széles a nádszalag, a mely az ér medrére borúlt: kötelet húztak át rajta s a kötélre apró csörgőket, csengőket, fehér rongyczafatokat kötöttek, azután keresztben tartva az így ellátott kötelet, lassan haladt vele kétoldalt két begyakorlott ember. A kötél súrolta a nádast, lefektette, átcsúszott rajta, és e közben folyvást csilingelt-zörgött a sok csörgő, csengő, kolomp. A róka ennek a zenekarnak a közeledését nem bírta ki, a nád zúgása, hajlongása azt gyaníttatta vele, hogy bent vannak üldözői; néha a libegő rongyokat is megpillanthatta; menekült is ész nélkül, vakon, a nyiladékok táján leskelődő puskások felé. Azok gondoskodtak számára az utolsó kenetről.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
