Az esztergomi várszerkezet.
Az esztergomi várszerkezet.
Az esztergomi várszerkezettől az okleveles adatok egész 1079-ig nyúlnak vissza. Ebben az évben szerepel az első esztergomi királyi várispán, Gyurka. (Pauler Gyula i. m. 188.) A XII. századból is csupán két megyeispán neve maradt fenn, az egyik Simon, a ki 1156-ban szerepel, a másik Csoba, a ki 1181–1185 között III. Béla király bírótársai közé tartozik, abból az alkalomból, midőn a király egy vasárnap Széna ispán udvarában egy tölgyfa alatt ítélőszéket tartott. (Pauler I. 428.) A tatárjárás előtti korszakból csupán még egy esztergomi ispán nevét őrizték meg az oklevelek, a Szák nembeli Miklósét (Fejér VII. 1., 214.), a ki azonban csak igen rövid ideig, az 1223. évben, viselte e méltóságot, e mellett soproni ispán és a királyné udvarbírája volt, majd ismételten a nádori méltóságot töltötte be.
A várszerkezethez tartozó lakosságnak különféle rangja és kötelezettsége volt. Az előkelők voltak a királyi várjobbágyok, a kik az ispán körül segédkeztek, majd a várszolgák, a kik különféle foglalkozásokkal és kötelezettséggel, szétszórva, az egyes falvakban laktak.
A várszolgák ellenőrzésével a századosok és tizedesek voltak megbízva, olykép, hogy a tizedes körűlbelül a falusi bíró teendőit végezte, a századosok pedig járásonként tartották a falukat számon. (Tagányi Károly: Megyei Önkormányzatunk keletkezése.) Ily századosi tisztet viseltek Szerafin és Pongrácz, a kik a nekik alárendelt esztergom-váraljai udvarnokokkal együtt, 1884-ben, a tihanyi Szent Ányos apátsághoz tartozó udvarnokokról azt állították, hogy ők a király udvarnokai, a kinek szolgálata alól magokat kivonták.
198Az esztergomi várszerkezet azonban korán bomlásnak indúlt. Még Szent István király nagykiterjedésű birtokokat adott az esztergomi egyháznak, kétségkívül a királyi uradalomból. Későbbi uralkodóink sem zárkóztak el az egyház, sőt idővel a világiak részére tett adományoktól, így az esztergomi várszerkezet még a tatárjárás előtti korszakban inkább csak névleg állott már fenn. Ez az oka annak, hogy a XIII. század második feléből, midőn már bővebb okleveles adataink vannak, alig egy-két esztergomi várföldről maradtak adataink.
Az esztergomi várszerkezet főhelye és középpontja Esztergom volt. Imre király 1198-ban a várterületen egy még ki nem épült palotát adott az érseknek, azzal a kikötéssel, hogy szükség esetén a királynak szállást kell adnia. (Knauz i. m. I. 156). IV. Béla király pedig 1239-ben a váralján nagyobb földterületet adományozott, hogy az érsek ott várost építhessen. A többi esztergomi várbirtokról csak a tatárjárás utáni korszakból vannak adataink.
Így 1268-ban a garamszentbenedeki apát, Simon esztergomi várjobbágynak, Kakat, (ma Párkány), nevű birtokán egy eke földet adott, hogy ott megtelepedhessék. Ez a Simon Nyék helységből való volt, a hol tehát esztergomi várföldek voltak. Nyék helység alkalmasint a mai Komárom vármegye területén feküdt, a hol a bányai várnak is voltak tartozékai. (Komárom Vármegye Monogr. 405. l.)
1268-ban IV. Béla király bakók (praeco) és pohárnokok Agár nevű földjét kamarásának, Istvánnak adományozván, a határleírásnál említtetik a pilisi apátság Nyka nevű hegysége és a tarjáni nemesek földje. (Hazai Okmt. VII. 107.) E leírás alapján Agár földjét Bajnától délnyugatra kell keresnünk; a határleírásnál említett Nyka helység nevét a Bajnához tartozó Nyika puszta őrizte meg, ettől nyugatra találjuk a Komárom vármegyei Tarjáni hegységet. A Tarján és Nyika puszta között elterülő erdőség, mely az Agártorok nevét viseli, sejteni engedi Agár föld fekvését. 1270-ben, midőn Moys nádor az esztergomi érseket bizonyos jövedelmek birtokába iktatta, megjegyzi, hogy V. István király Esztergom vármegyét az esztergomi érseknek adományozta. Ennek folytán az a jövedelem, mely eddig a főispáné volt, az esztergomi érsek és a káptalan között oszlott meg. A különben sem erős esztergomi várszerkezet ezzel véget ért.
V. István király az itt lakó várnépet 1272-ben az ország nemesei sorába emelte. Az országos nemesítés ellenére, 1273-ban, külön ily kitűntetésről emlékeznek meg az oklevelek. Ebben az évben ugyanis Bene fiai, Sándor és Gál, a várjobbágyság alól felmentettek, s a Karva (Kerova) helységben levő birtokokat a király nekik örök időre átengedi.
Esztergomi várbirtok volt Epöl falu is, a hol a királyné hadakozó népei laktak még 1284-ben is; e helységben különben már 1270-ben az esztergomi János-vitézek rendje és az esztergomi káptalan szerzett birtokokat. Az utóbbi 1284-ben nyert itt földeket Erzsébet királynétól.
Az esztergomi várbirtok utolsó emlékét III. Endre király 1294. évi adománylevelében találjuk, midőn Muslan földet Simon comesnek adományozván, megjegyzi a király, hogy ez egykor várbirtok volt. E visszapillantás mindenesetre az 1272. év előtti időre vonatkozik. Eme várföld helyét nem sikerült megállapítanunk. Pesty Frigyes szerint (A Várispánságok 209. l.), az a körülmény, hogy a birtokba-iktatást a győri káptalan teljesítette, némi útmutatás e földterület helyére nézve. A cseh betörések megfékezésére idővel a Vág vidékén újabb királyi várak keletkeztek, a XI–XII. század folyamán.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
