Esztergom főváros.
Esztergom főváros.
Esztergom, az ország fővárosa, a prímási székhely, jelentékenyen fejlődött az Árpádok alatt. Szent István király olasz vendégeket telepített Esztergomba, a kik az alakuló város polgárságának zömét tették. Ezek a vendégek kereskedők, iparosok és mesteremberek voltak, a kik bejövetelük alkalmával szegény emberek lévén, védelemre szorúltak. Szent István készséggel fogadta őket védelmébe, de kikötötte, hogy állandóan Esztergomban kötelesek megmaradni. Szent István Székesfehérvárra tette ugyan székhelyét, de Esztergom azért megmaradt az ország fővárosának és kereskedelmi góczpontjának.
Mint egy XII. századbeli író említi, nagy vagyon halmozódott itt össze. Itt adtak egymásnak találkozót a velenczei és az orosz kereskedők, sőt az örmény kereskedők idővel külön gyarmatot alapítottak Esztergomban. Az olaszokon kívül, a franczia vendégek is külön városrészt foglaltak el. Az utóbbiak leginkább kereskedéssel foglalkoztak. Főkereskedelmi czikk a színes posztó, a selyem és a német vászon volt. Míg belföldről, élő vagy szárított halak, továbbá ökrök, sertések és juhok kerültek a piaczra.
Esztergom a legrégibb erődítéseit kétségkívül olasz polgárainak köszönheti, a kik külön kiváltságos testületet alkottak (villa latinorum). Ezen kívül még németek is laktak a mai belváros területén, s külön hatóság alá tartoztak. E területet 1201-ben árok vette körül, a mint ez Imre király 1201. és 1202. évi okleveleiből is kiviláglik.
Szent István, átadván palotáját az érseknek, új királyi palotát építtetett a városban. A magánosok palotái ellenben, az alsó, vagyis a mai „Víziváros”-ban emelkedtek. Az esztergomi káptalannak is volt háza a latin negyedben, melyet 1242-ben Ádám mester fűszerkereskedő vett bérbe.
A vendégeken kívül, az esztergomi lakosság zömét a királyi udvarnokok és más szolgálmányosok alkották. Külön városrészük volt a kovácsoknak is, a kik az itteni pénzverdében dolgoztak.
A Szent István után következő uralkodók közül leginkább Salamon és III. Béla tartották székhelyüket Esztergomban. III. Béla király alatt, 1188–1198 között, nagy tűzvész pusztított, melynek a székesegyház is áldozatául esett. III. Béla király a várat újjáépíttette, s abba helyezte királyi lakását, mely ha nem is volt oly nagyarányú, mint a párizsi Louvre, a király nagy gazdagsága megengedte, hogy oly fényűzéssel legyen berendezve, mint a melyet az akkori nyugat-európai fejedelmek kifejtettek.
A királyi udvar, – az állandó udvartartás, – mindegyre több embert csábított Esztergomba; a királyi kanczellária berendezése is rászoktatta az embereket, hogy a királyt székhelyén kell felkeresni. Imre király 1201-ben az esztergomi egyháznak teljhatalmú jogot adott az újonnan betelepülők részére, telkek kijelölésére. 1201–1202-ben pedig a Kis-Duna melletti vásárteret, az ott lakó vendégekkel egyetemben, a káptalannak adományozta. IV. Béla király pedig 1239-ben naponkénti vásárjogot adott a városnak.
A tatárpusztítás után IV. Béla király 1249-ben Budára tette át székhelyét, mely alkalommal a királyi palotát az esztergomi érseknek engedte át. Az érsek 201viszont az egész várteret a Szent István első vértanúról nevezett kápolnával együtt, az újonnan települőknek adta. Azonban a polgárok és az egyházi hatóságok között az egyes telkek beépítése miatt folytonos viszályok támadtak, – mire a király a polgároknak az alsó város terén jelölt ki házhelyeket, míg a várat meghagyta az érsek birtokában.
A tatárjárás után a vegyes lakosság összeolvad és egy városi hatóság (biró) alatt tömörül. (Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és a megye multjából). Az érseki, vagy Viziváros IV. Béla király idejében alakul. IV. Béla megengedte Róbert érseknek, (1226–1238), hogy a várhegy tövében fakadó meleg forrás vizétől egész a Veprech nevű érseki toronyig terjedő váraljai területrészen tisztjeit és szolgáit letelepíthesse és ott szombatonként vásárt tarthasson.
A Szenttamáshegy aljában feküdt Sember falu, mely a káptalan birtoka volt, s utóbb Szent-Tamásba olvadt. Egy útczából állott, melynek végében egykoron az Ágostonrendüek monostora 81262) és Szent Annáról czimzett temploma állott fenn. (Villányi Szaniszló i. m. 29. l.)
1255-ben a várat, valamint a várost sánczokkal kerítették körül és tornyokkal erősítették meg.
A tatárjárás után teljesen újraépült város magyar és német részre oszlott. Kiterjedése jóval nagyobb volt Esztergom város jelenlegi területénél; a Dorog helység felé nyúló, „Kőlábak” nevű szántóföldön levő romok sejteni engedik, hogy a város odáig terjedt. Délkeletre esett a várostól Kovácsi helység, melyet I. Károly király, a helység feletti bíráskodási joggal egyetemben, Esztergomnak adományozott. (Rupp Jakab: Magyarország Helyr. Tört. I. 1. 3–6. Pauler Gyula i. m. I. 75. 446–447.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
