Via Carolina.
Via Carolina.
Megkezdette hát a nevét megörökítő műutat, a Via Carolinát, mely Károlyvárosból kiindulva a horvát Karszton át egyenes irányban Buccariba és Fiuméba vezet. Az építést 1726 körül kezdették meg, de igen lassan haladhatott, mert az országút csak majdnem félszázad múlva, 1771-ben – tehát már Mária Terézia alatt – adatott át a forgalomnak.
Károly intézkedéseinek hatása rögtön észrevehetővé vált. Az út még el sem készűlt volt teljesen, midőn már megindúlt a magyar gabona kivitele Olasz- és Spanyolország felé. Még jobban föllendült az export az országút elkészültét követő években. 1772-től 1775-ig a magyar gabona Fiumén keresztül utat talált már Angliába is.
A Carolina vagy Károlyút kiinduló pontja Károlyváros, melyet 1578-ban Károly főherczeg igen szerencsés választással alapított a Karszt tövében a Kulpa mellett, terjedelmes folyómedencze szélén, – mint véghelyet a törökök ellen, kik ép a Kulpa mentét használták fel Krajna ellen intézett portyázásaiknál.
A Károly-út (Via Carolina) egykoru tervrajza.
(Az orsz. képtárból.)
Az út három szakaszra osztható. Első szakaszában Károlyvárosból (112 m. tenger fölötti magasság) folyóvölgy felhasználása nélkűl egyenes nyugati irányban – mondhatni torony iránt – huzódik a Karszt menedékes, dombos lejtőjén fölfelé a faiparáról nevezetes Verbovsko helységig, mely már a Karsztplateau szélénél fekszik a Dobra folyó mellett (közel 400 m. magasságban.) E szakaszában csak nehány jelentéktelen helységet érint. Második szakaszában a Karsztplateau tetején halad át. Itt ismét nem használja fel a kinálkozó Dobra-völgyet, hanem egyenes irányban meredek kapaszkodóval törtet tovább Ravnagoráig a Viszoka-Kosza-hegy aljában. E különösen meredek útrészt azóta kényelmesebb vonallal pótolták. Innen a Cserna-Kosza lábánál elhuzódó völgyelésben délnyugatnak fordul a 824 m. magasban 294fekvő Merkopalj hegységig, mely rövid ideig az elkobzott Frangepán birtokokból 1776-ban a Karszt közepén alakított életképtelen Severinmegye székhelye volt. Merkopaljtól folyvást délnyugati irányban halad Sungari helységig (794 méter.) Itt északnyugatnak fordúl, erősen emelkedve a vízválasztó felé. Slavica helységnél már 983 méter magasságot ér el. Ezután már csak keveset emelkedik s a Sleme-alagutnál mintegy 1000 m. magasban éri el a vízválasztót. (Ezt a szakaszt azóta fölcserélték egy kényelmesebb hágóúttal, mely 876 m. magasságban lép át a Sleme-hegyen.) Erre következik a harmadik szakasz, a Liburni-Karszt hármas lépcsőzetén lefelé a tengerpartig. Az út szédítő meredekséggel esik Beloselo és Vrata helységeken keresztül le Fuzsinéig (732 m.); azután ismét 913 méterig emelkedik a második Karszt-lépcső széleig (Brdoi-hágó); a honnan most már folytonos meredek eséssel jut Zlobinon (782 m.) és Hreljinen át Buccari-ig, s innen a Draga-völgyön s az utolsó Karszt-lépcsőre vezető Sz.-Anna-hágón Fiuméig.
1771-től 1809-ig, tehát harmincznyolcz esztendőn át ez volt az egyedüli kocsiút, mely Magyarországot Fiuméval kapcsolatba hozta.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
