Temetés.
Temetés.
A kóbor lelkekben való hit nyilvánul a temetésnél is. Ha halott van a háznál, a családtagok elmennek valamelyik rokonukhoz vagy ismerősükhöz s a temetés után is ott maradnak 3–4 napig, mert egypár éjszaka visszatér a halott a lakásba s minden ágynál megáll. Míg a halott kiterítve fekszik, egy ismerős legény virraszt mellette, a ki jutalmat kap, a mikor a család visszatér a lakásba.
A szük, udvar nélküli házak már régen arra kényszerítették a fiumeieket, hogy a nagytemplomba vigyék a halottat s ott szenteljék be. A pap azonban elmegy a halottas házhoz s onnan az egész részvevő közönséggel kiséri a koporsót a templomba. A szük utczák miatt lett az is általános szokássá, hogy a temetésen jelen levők, még a nők is, mindig párosával mennek. Úri nők soha sem mennek el a temetésre, még apjuk vagy férjük temetésére sem; csak a másnap mondott gyászmisén jelennek meg. Úri temetések alkalmával szintén párosan mennek; a közönség után gyertyavivő nők haladnak, többnyire az ugyanazon bérházban lakó cselédek, de vannak olyan asszonyok is, a kik keresetből mennek el ezekre a temetésekre, mert övék a viaszgyertya, melyet a temetés után azonnal visszavisznek a kereskedőhöz, a ki kétharmadárban visszaveszi. Fiatal leányok temetésén fiatal emberek mennek a koporsó mellett, vállukon átvetett széles fehér tüllszalaggal, a mint az más népnél is szokásos.
Természetes, hogy az ujabb időben nagy számban megforduló és megtelepedő idegenek megismertetik a népet a nemzetközi műveltség nivellált szokásaival, a minek következtében – a népviselet már teljesen megszűnvén – apránkint a fiumeiek eredeti szokásai is elporladnak.
Cziszterna.
(Eredeti rajz) Zárókép
Fiumei osteria.
Evinger Antal aquarellje.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
