Népszokások. Keresztelés.
Népszokások. Keresztelés.
A vármegyében dívó népszokások, a melyek, fájdalom, az évről-évre hódítólag terjedő czivilizáczió hatása alatt lassan-lassan vesznek és pusztulnak, csak a félreesőbb hegyvidéken tartják még magukat ősi eredetiségükben. Kivétel csak három, a gömöri magyarság által a barkótól átvett, gyűjtő elnevezéssel illetett népszokás, a szükség-ek szokása (keresztelő, házasság és temetés). A keresztelő első szükség, a házasság középső szükség, a temetés végső szükség v. utolsó szükség. A keresztelőt a szokásos előintézkedések előzik meg, a melyek leginkább abban állanak, hogy a leendő gyermek keresztszülőit az atyafiság soraiból kiválasztják. Mikor a gyermek meglett, akkor születése után 7–8 napra, sőt a katholikusoknál 4–5 napra is megkeresztelik. A keresztelésnél csak a keresztanya és a bábaasszony vesznek részt. Ha a keresztelő hétköznapra esik, akkor a keresztelőt a rákövetkező vasárnap tartják, melyre a vendégeket a bába hívogatja meg. A vendégek javarésze asszonynép, férfiak közül csak kevesen: a keresztapa és a háziakhoz közelálló rokonság vesz részt. Rendesen este tartják a keresztelőt megünneplő lakomát, a melyre a komák – a vendégek – hordják össze az elemózsia nagyobb részét, így: túróslepényt, morványt, fentőt és az elmaradhatatlan mézespálinkát, a húsfélét a vendéglátó ház adja. A vacsorát megelőzőleg, egész nap reggeltől-estig járják a meghívottak a komaházat, magukkal víve a süteményeket és csoportokba verődve és pedig az asszonynép a betegágyat fekvő anya körül, a férfiak a másik házban az apa körül beszélgetnek. A vacsora rendszerint tehenhús-leves csigatésztával v. koczkával. Ezt pörkölt-féle sülthús és sütemények követik. Italt kezdetben csak keveset adnak az asztalra, a mely csakhamar elfogyván, az asszonyok csoportosan és dalolva mennek a korcsmába italért és hozzák a komaházhoz szintén nagy dalolással, mintegy jelezni akarván a községben, hogy itt vagy ott keresztelőt ülnek. Vacsora után a keresztapa után való első koma, a főkoma egy cseréptálat – az úgynevezett komatálat – helyez az asztalra, melybe a jelenlevők a gyenge gyermek részére pénzt adakoznak. A keresztelőn csak a szorosan a családhoz tartozó leányok vehetnek részt. Az olyan fiatal asszonyt is, a ki még gyermektelen, ha keresztelő vendégségen megjelenik, kenyérsütőlapátra ültetik és megvámolják. Valamelyes pénzecskével megfizeti a vámot, megváltja magát és a jelenlévők közül, leendő gyermeke részére keresztszülőket választ. A komaház keresztelői vendégségét dal és táncz fejezi be. Gyakran megesik, hogy a dalban már a fekvő asszony is részt vesz és mint afféle erős asszony, kilátást nyújt arra, hogy 3–4 nap mulva odahagyja az ágyat. Vacsora közben a keresztapa következő köszöntőt szokta mondani a barkóknál:
Tiszté’t gyülekëzet! Mi ez kis csëcsemőt
Miko’ felavattuk Urunk színe előtt,
Az keresztyé’ hitnek tettük új tagjává,
Szaporítván velë a Jézus vallását.
De hogy ő az útról soha el në térjen,
Neveltessék mindé’ az Úr félelmébe’!
Az vallása legyën neki védangyala,
Mer’ a né’kű boldog csak nem lëhet soha!
Miko’ felavattuk Urunk színe előtt,
Az keresztyé’ hitnek tettük új tagjává,
Szaporítván velë a Jézus vallását.
De hogy ő az útról soha el në térjen,
Neveltessék mindé’ az Úr félelmébe’!
Az vallása legyën neki védangyala,
Mer’ a né’kű boldog csak nem lëhet soha!
Sok jó egésségët az éldes anyának,
Hasonlatosképpen az éldes apának;
A nagyszülők bennë örömüket lejjék!
Apjának, anyjának gyámolója legyék!
Mi, de a szülék is örömmel szemlélik,
Ha ezen gyermëknek lelkë mívelődik.
Így leend éltében a rokonság dísze,
Holta után pegyi’ az mennyekben része!
Hasonlatosképpen az éldes apának;
A nagyszülők bennë örömüket lejjék!
Apjának, anyjának gyámolója legyék!
Mi, de a szülék is örömmel szemlélik,
Ha ezen gyermëknek lelkë mívelődik.
Így leend éltében a rokonság dísze,
Holta után pegyi’ az mennyekben része!
| Ámen! |
A gyermekágyat fekvő asszonynak a keresztanya egy hétig ételt hord, posztrik-ot tart, nemkülönben minden a keresztelő-vacsorán résztvett asszony is egyszer ételt visz. Mikor a fekvő asszony az ágyat elhagyja, legelső útja a templomba visz, mert azt tartják: fek’ő asszony az eresz alú’ se mehët aggyig, mi’ a templomba nem vó’t. A keresztelőben résztvettek egymást komának, komaasszonynak, keresztkomának hívják. Garasos komák, a valódiakkal szemben azok, a kik nem a rokonság köréből, de az idegenek sorából, mint a család jó barátjai, ismerősei stb., de csak kevés számban hívatnak meg. A gyermek, ha felnő, a keresztanyját és keresztapját édes keresztszülé-nek hívja, a kik 181őt egész életén át ajándékokkal lepik meg és egyáltalában tehetségükhöz és módjukhoz képest istápolják. Míg gyerek, addig a vásárfia a keresztszülők részéről soha el nem maradhat. A keresztelőben résztvett többieket édes nélkül, tisztán keresztapának vagy anyának szólítja a gyermek, ha felnő. Ruhácskának valóval is kedveskednek a keresztszülők a keresztgyermeküknek és ezt az ajándékruhát a barkóknál és palóczoknál korozsmának nevezik. A keresztelő szokások közé tartozik az is, hogy a barkóknál s itt-ott a palóczoknál is mennyezetes ágyba, sátor alatt fekszik a szülő asszony. Felső- és Alsóbalogon és ezek környékén a keresztvízre vitelkor a gyermekre 15–20 színes és változatos kendőt borítanak oly formán, mint a hogy a zsindelyek egymást fedik. A gyermeket keresztvízre vivő asszony (keresztanya vagy annak helyettese) a gyermekkel együtt egész hatalmas czifra kendőt czipel.
Ezek főbb vonásaikban a keresztelő szokások a vármegyei magyar népnél, sőt a tótságnál is és ettől csak lényegtelen eltérések vannak és tapasztalhatók a vármegye egyes vidékein. A tótságnál a megye minden részében szokás, hogy a keresztelőről a házhoz visszahozott gyermeket ezekkel a szavakkal adják át az anyának a keresztanya és a bába: Pohána zmo odnesli oz krestęna zmo donesli, naspek. (Pogányt vittünk, de keresztényt hoztunk vissza). Abi veloroki žiel! (Számos esztendőket éljen). A garamvölgyi tót falukban a keresztelő vendégségben csak az asszonyok perdülnek tánczra. Körbe fogódzva ide-oda forognak és ezt dalolják: Dajte komtre, dajte vina – Požehna ti nárok Pan-Boh šina! (Komám uram bort adjatok, ád az Isten jövőre egy fiugyermeket.)
A dobsinai németségnél a keresztelési szokásoknak lényegesebb eltérései nincsenek.
Vőfélybotok (1. fokosfejű, 2. kötöttfejű).
Komoróczy Miklós rajza.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
