Fóris Ferencz.
Fóris Ferencz.
Fóris Ferencz (otrokocsi) előbb reform. lelkész, később róm. kath. pap és egyh. író, szül. 1648 októberben Rimaszécsen, megh. 1718 okt. 1-én Nagyszombatban. Tanulmányait itthon és az utrechti egyetemen végezte el s azután rimaszécsi pap lett. 1674-ben őt is a pozsonyi törvényszék elé idézték s ép úgy, mint többi prot. paptársai is, vonakodván a megtérési nyilatkozatot aláírni, fej- és jószágvesztésre ítélték. Azonban az ítéletet királyi kegyelemmel fogságra, majd szigoru gályarabságra változtatták át, minek következtében a lipótvári börtönbe s onnan 9 hónap mulva a nápolyi gályákra hurczolták. 1676-ban a gályarabságból kiszabadult s 1681-ig Zürichben tartózkodott, honnan visszatérve, előbb gyöngyösi, két év után pedig kassai lelkész lett. Ekkor foglalkozott azzal az eszmével, hogy a protestáns és a r. k. egyházat egyesíti. Kiment Németalföldre és Angliába, hol e tervére vonatkozó munkáit kiadta. De miután terve a hazai protestánsok körében kedvezőtlen fogadtatásban részesült, meghasonlott velük, áttért a róm. kath. hitre s hazatérvén, Nagy-Szombatban nyert jogtanári állást s egyszersmind 375az esztergomi káptalan levéltárát rendezte. Munkái: Irenicum, seu Paci consilium pro Unione et concordia ad Fratres Protestantes. 1692. Kereszt alatt nyögő magyar Izraelnek hálaadó és könyörgő imádságai. Kolozsvár 1682. A tévelygő juhról. Nagyszombat 1694. Róma Istennek szent városa. U. o. 1698., stb. Kéziratban is több munkája maradt meg.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
