Győr elfoglalása.
Győr elfoglalása.
A fáradhatatlan Lukács Sándor mindenkép azon volt, hogy Görgey hadát szaporítsa. Még deczember 18-án a Győrszigeten és Révfalun levő összes katonaságot berendeli a vásártérre, az egyes hadosztályokba való beosztás végett; másnap általános népfelkelést hirdet, a melynek parancsnokává Mednyánszky Sándort teszi meg. Utóbbi veres zászlót ragadva, bejárta haladéktalanul Győr vármegye vidékét és a Bakonyt. Ámde Görgey, ama hírre, hogy Windisch-Grätz kimozdult Pozsonyból, nem érezte magát biztonságban Győrött, okul hozván fel, hogy a földsáncz, nagy terjedelménél fogva, alkalmatlan a sikeres védelemre, az időközben beállott rendkívüli hidegtől befagyott folyókon pedig könnyen átjöhet az ellenség. Ezért deczember 26. és 27-ike közötti éjjel hadával megkezdte a visszavonulást a Vértes hegység felé. Míg ő maga táborának zömével a mészáros-úton Igmánd felé húzódott, azalatt seregének egy része Gönyű és Tata irányában hátrált.
Közben a császáriak is mindegyre közelebb jutottak Győrhöz. Már deczember 25-én a Ramberg-féle hadosztály Zámolyon termett, s elűzve a magyar előörsöket, egész Révfaluig nyomult előre. Csorics hadosztálya Dunaszegen foglalt állást, míg Jellachich, átkelvén a Rábczán, Csécsény és Rába-Szent-Mihály között átvonult a Rába jobb partjára, a honnan Koronczón át, Szabadhegy felé tartott. Alig hagyta el Görgey hada a várost, Csorics hadosztálya reggel 8 órára már a Dunaág balpartján, a táborhelyi ponthoz ért, mikor a jobb parton Görgeynek Gönyű felé indított hadoszlopa elhaladt.
A két ellenséges sereg a folyó két partjáról tüzelt egymásra, a túlsúlyban levő császáriak azonban nem tudtak átjönni, mert a Duna csak gyengén fagyott be. Ezért Csorics hidat veretett, mely délutánra már elkészült, de ekkorra a magyarok jó előre haladtak. Esti hét órára Kempen altábornagy hada kitűzte a feketesárga lobogót. Nagyon csodálkozott, hogy sehol sem talált ellentállásra; sőt itt-ott, a bevonuló csapatokat néhány „gutgesinnt” polgár „Éljen”-kiáltásokkal fogadta.
Windisch-Grätz herczeg még 27-én este bevonult Győrbe, a melynek kulcsait gróf Pálffy Móriczczal Olmützbe küldte. Ottinger lovasdandára pedig már másnap kora hajnalban útra kelt, hogy a magyar hadat üldözőbe vegye. (Vargyas Endre: A magyar Szabadságh. Története 377–379. Gracza György i. m. III. 247–263.)
Windisch-Grätz, eddigi sikerein felbuzdulva, deczember 29-én győri főhadiszállásáról proklamácziót intézett Magyarország lakosaihoz, majd hozzáfogott a meghódított országrész közigazgatásának szervezéséhez.
Győr és Moson vármegyék biztosává gróf Zichy-Ferraris Bódogot, a város katonai parancsnokává pedig gróf Apponyi Károly ezredest nevezte ki. Gróf Zichy Bódog cs. kir. biztos még aznap (deczember 29-én) megkezdvén működését, a vármegye kerületi biztosává Koller Edét, Győr város biztosává pedig Mendel István tanácsost tette meg.
Windisch-Grätz példáját követve, már másnap ő is proklamácziót intézett Győr vármegye összes lakosaihoz, majd a vármegye hazafias alispánját, Szabó Kálmánt felfüggesztette állásából s helyébe Balogh Kornélt nevezte ki. Fő törekvése természetesen odairányult, hogy egyrészt a tisztikart megbízható elemekből állítsa egybe, a mi részben sikerült is, mert a tisztviselők egyrésze úgyis fegyvert fogott s a harcztérre ment, maga a nemzeti ellenállás lelke, Lukács Sándor pedig még az osztrákok bevonulása előtt elhagyta Győrt, s miután 393Kossuth Lajos a Nagyváradon felállított tábori szertár élére helyezte, április végéig itt folytatta fáradhatatlan buzgalommal működését a honvédség felszerelése körül.
Kossuth Lajos.
Pöltenberg Ernő.
Görgey Arthur.
Klapka György.
A városban és a vármegyében a négy hónapi katonai uralom alatt mélységes csönd honolt. A polgárság félve meghúzódott házi tűzhelyeinél; senki sem mert érzelmeinek kifejezést adni. Azok, a kiket a hatalom nem üldözött, dolguk után láttak. Csak olykor-olykor érkezett hír Mednyánszky Sándorról, a vakmerő népfelkelővezérről, a ki örökös rettegésben tartotta a győri hatóságokat, a Bakony rengetegeiből intézett támadásaival. De Győrig még sem juthatott el. Gróf Zichy-Ferraris Bódog és gróf Apponyi Károly hadparancsnok fáradhatatlanok voltak a rendeletek gyártásában. Deczember végétől kezdve, egész márczius közepéig, nap-nap után jelentek meg a falragaszok Győr utczáin és közterein.
Győr város közigazgatása egyidőre megakadt. Korbonits polgármester a császári had bevonulásakor már betegen feküdt, s csakhamar leköszönt hivataláról. Mivel a polgármesteri széket senki sem akarta elfoglalni; gróf Zichy Bódog királyi biztos, miként magát nevezte, – Hergeszell Ferenczre ráparancsolt, a ki kénytelen-kelletlen magára vállalta a polgármesterséget.
A császári hadak uralma külsőleg is meglátszott a városon. A tűztorony vaslobogóját, a só- és harminczad-hivatalok kapuit átfestették feketesárgára, a jóérzelmű polgárság pedig magas kürtő kalapokat kezdett viselni. (Vargyas Endre i. m. 432.)
Mire kitavaszodott, a magyar hadsereg mindegyre jobban közeledett a főváros felé. A fényes nagysarlói diadal után Klapka és Damjanics hadai egész Komáromig húzódtak, mire Welden, az új császári fővezér, megkezdi a visszavonulást, Esztergom, Tata és Szőny érintésével, Pozsony felé s áprílis 25-én már Győrt szállotta meg, a hol ideiglenes főhadiszállását felütötte. Ámde Weldennek nem sokáig volt maradása Győrben. Az ácsi véres ütközet után Komárom a Duna jobbpartja felől is felszabadúl az ostromzár alól. Simunich császári tábornok az éj beálltával megkezdi visszavonúlását Győr felé; vele ment Schlick is tizenhatezer főnyi hadával. A vert császári hadak ezután csakhamar tovább vonulnak Pozsony felé.
Május 6-án már ismét megjelent Lukács Sándor Győrött, hogy átvegye a kormánybiztosságot.
Lukács gyorsan a munkához látott. Már május 10-ére egybehívatta a képviselőtestületet, hogy az országgyűlésen megszavazott újonczok kiállítása iránt intézkedjenek. Az újonczozás csakhamar megkezdődött; Győr a 98-ik zászlóaljba adta fiait. (Szávay Gyula i. m. 436.)
Május 12-én tartotta közgyűlését Győr vármegye közönsége. Ekkor hirdették ki a függetlenségi nyilatkozatot, a mely alkalommal úgy a város, mint a vármegye Kossuth Lajos kormányzóhoz üdvözlő-íratot intézett.
A beköszöntött magyar világ mélyreható változást idézett elő a városi tisztikarban. Hergeszell Ferencz eddigi polgármester, a kit gróf Zichy-Ferraris Bódog állított a város élére, megvált állásától; helyébe Lukács kormánybiztos Jankó Mihályt nevezte ki; városbíró pedig Karvassy Sándor lett.
Lukács Sándor oda törekedett, hogy a császári uralomnak összes nyomait eltüntesse, azért május 14-én kelt rendeletével a középületekről a kétfejű sasos czímereket s a fekete-sárga színeket lázas sietséggel eltávolíttatta; továbbá elrendelte, hogy a köz- és magánépületekre a nemzeti lobogót kitűzzék és a függetlenségi nyilatkozatot minden községben kihirdessék.
A város a kismegyeri réten népünnepélyt rendezett, a melynek czéljaira Lukács Sándor 200 forintot adott.
A pár napi örömünnepekbe azonban a bizonytalan jövő iránti aggodalom vegyült. Szinte érezte mindenki, hogy a nemzeti harcz nem ért véget, s nagyobb, önfeláldozóbb küzdelem vár még a hazafiakra. Tán legjobban tudta ezt Lukács Sándor, aki lázas sietséggel fogott az újonczozáshoz. De mert a hadsereg-felszerelési kormánybiztosságot is megtartotta, nem fordíthatott elég figyelmet a győri ügyekre, ezért május 12-én Gyapay Dénest, a vármegye másodalispánját, „e rokonlelkű, tüzesvérű és erőskezű hazafit”, helyettes kormánybiztosúl nevezte ki. (Szávay Gyula i. m. 440. 1.)
A város és a vármegye legnagyobb odaadással teljesíti a kormány rendeletét az újonczozási ügyben; az előbbi 100, az utóbbi 150 teljesen felszerelt 394önkéntest állít ki négy évi szolgálati kötelezettséggel, melyért Szemere Bertalan belügyminiszter elismerő leíratot intézett hozzájuk.
Sokkal nehezebben ment azonban a VII. hadtest intendaturai szükségleteinek fedezésére szolgáló 40.000 pengőforint-kölcsön, a melyet a város, Gyapay helyettes kormánybiztos erélyes közbenjárására, némi keserűséggel ugyan, de mégis előteremtett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
