Asszonyfa.
Asszonyfa.
Asszonyfa magyar kisközség nevével már Albeus jegyzékében találkozunk, mely tudvalevőleg a XIII. század legelejéről, a tatárjárás előtti időből való. E jegyzék szerint Ohsun a királyné jobbágyainak faluja. 1235-ben Asscun alakban találjuk feljegyezve, 1357-ben már az Azzuni család s ennek egyik tagja, Azzuni Erzsébet szerepel. Ebben az időben lett Asszonyfalva a neve, az Azzuni családnak meg Asszonyfalvi. 1363-ban Csebravazdi Nemes Miklóst és Kisravazdi Emey Pétert és Domokost találjuk birtokosaiként említve. 1423-ban Ispán Pétert, az Asszonyfalvi Péter vejét iktatták itt be valamely birtokba és ekkor vette fel az Ispán család az Asszonyfalvi előnevet. 1451-ben Felpéczy Domokos zálogbirtoka, de mivel ugyan e czímen és korábbi jogon Döbrentey Tamás szentmártoni apátsági kormányzó tartott rá igényt, ebből hosszú per keletkezett, mely, a jelek után ítélve, Felpéczy javára dőlt el, mert az apátsági birtoklásnak további nyomai elenyésznek. A XV. század első felében az Ostffyak is birtokosai voltak. 1458-ban Mérgesi Pető Asszonyfalvi Ostffy Ferencztől bizonyos birtokrészeket perel vissza. A XVI. század második felében leányágon a Szápáryak birtoka lett, melyet e család és jogutódai a XVIII. század első feléig birtokoltak, a mikor részben átírták, részben odaajándékozták Galántai Sidó István családi ügyigazgatójuknak. Ennek örököse Sárosfalvi Bittó László lett, kivel a birtokot igénylők és a birtokban űlők elkeseredett örökösödési pert folytattak, melynek folyamán Bittó László a mult század 30-as éveiben fegyveres erővel foglalta el a birtokot, mely halála után leányaira, Verbói Szluha Pálnéra és Eözbeghi Nagy Leandernéra szállott. A birtok másik része a Szápáryak után, leányágon, a Hollósy, Györgyi, Dobos és Mórocz családokra jutott. A mult század elején több nemesi kúria állott a községben, melyek közül kitűnt a Sidó Józsefé. Mostani nagyobb birtokosai Nagy Lajos, Szluha László és Hollósy Iván. A török világban a lakosokat a törökök annyira zaklatták, hogy megszökni voltak kénytelenek. 1609-ben a pusztán álló behódolt falvak között szerepel. Az újabb korban is nagy katasztrófa sújtotta, mert 1862-ben az egész falu a tűz martalékává lett. A község róm. kath. temploma 1793-ban épült. A faluban 91 ház és 521 róm. kath. vallású lakos van. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község határába olvadt Told, mely 1377-ben már a szentmártoni apátság birtoka volt. 1588-ban elpusztult hely és ekkor Asszonyfalvi István és Szápáry István voltak az urai.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
