A fegyverjog.
A fegyverjog.
Súlyos sérelem volt Heves vármegyében, hogy a régi magyar gazdátlan birtokokat Kollonics rendszere értelmében idegeneknek árúsították és adományozták el, de még ennél is sérelmesebb volt az, hogy Heves vármegyére is kiterjesztette Kollonics a „jus armorum”-ot, a fegyver-jogot. Fenesy püspök 1690-ben a várhoz tartozó régi püspöki birtokokat, mint Maklárt, Felsőtárkányt, a kincstártól évi 1200 frtért 3 évre bérbe vette, hogy ezek idegen kezekre ne jussanak. 1694-ben azután az egyházi birtokokra, mint új szerzeményre nézve a kincstárral kiegyezett. A káptalan hasnlóképen járt el. 1693 augusztus 1-én Heves vármegye közgyűlésén hirdették ki ama királyi leiratot, hogy a hevesvármegyei városok és falvak földesurai mind kötelesek igazolni hat hónap alatt Bécsben jogcímöket, váltságösszeget tartoznak fizetni birtokaikért, máskülönben azok a kincstári kezelése alá kerülnek. Sirok várát tartozékaival együtt szintén új szerzeménynek jelentették ki, ámbár annak tartozékait már a kincstártól úgy vették meg egyesek pénzén. – Majd az igazolásra különös kegyelemből az 1689-i január 10-i pátens újabb határidőt tűzött ki. Heves-, Szolnok-, Borsod- és Csongrád birtokosai márczius havában tartoztak igazolni jogczímöket. Heves vármegye küldöttsége Bécsben ez intézkedés ellen előterjesztéssel élt, hogy a vármegyét „jus armorum” alapján szerzett új szerzeménynek nem lehet tekinteni. Hivatkoztak a multra, hogy a keresztény birtokosok a török hódoltság idején is birtokukban voltak, a vármegye portáit 1647-ben összeírták, a szent korona területéhez való tartozás nem évült el, törvényhatósági jogaikat rendszeresen gyakorolták, a vármegyének rendes tisztviselői voltak, a királyi parancsokat végrehajtották, az adót fizetők az országgyűlésen részt vettek, királyt választottak. Hiábavaló volt minden tiltakozás, az 1703 február 3-án kelt királyi leirat Heves és Külső Szolnok vármegyék rendeire váltságdíjul 12 ezer forintot rótt ki, kiveszi ennek fizetése alól a megyebeli papságot, mely már ebbeli tartozását elintézte. A vármegye 1703 márczius 5-i közgyűlésen hozott határozatából, hogy ezt az összeget kifizethesse, báró Pfefferchosen budai parancsnoktól vett kölcsön pénzt. Egy-egy sessióra a vármegyében 5 frt 70 denár esett a váltságösszegből, de emez összeget a kitört Rákóczi-szabadságharczban nem szedték be. A Rákóczi-korszak végén a budai parancsnok pénzét kamatostól követelte. A felszaporodott összeget vetette ki a vármegye a sessiókra. A váltságdíj fizetéséről a vármegye nyugtát adott, de abban is kijelentette, hogy a vármegye nem új szerzeményi birtok, csak a kellemetlenségek kikerülése végett fizette be 1703-ban a váltságösszeget.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
