Az érseki és áll. felsőbb leányiskola.
Az érseki és áll. felsőbb leányiskola.
Az angolkisasszonyok egri leánynevelő-intézetében, melyet Bartakovics érsek 1852-ben alapított, a hatosztályú elemi iskola meg a tanítónőképző-intézet mellé 1888–9-ben Toldy Izabella, a nagynevű Toldy Ferencz leánya, magánjellegű felsőbb leányiskolát szervezett, az épület szűk volta miatt most még osztályok összevonásával; két év mulva azonban, mindjárt azután, hogy a keleti szárnyat Zsendovics József kanonok, az egyházmegye tanfelügyelője s az intézet igazgatója, 16.000 forinton felépíttette, már lépéseket tett Samassa érseknél, hogy a nyilvánossági jog megszerzése végett az állami felsőbb leányiskoláknak megfelelőleg rendezhesse be. Az internátusnak, melyet elődje, a finom műveltségű Bydeskuty Amália, rövid idő alatt messze vidéken ismertté és keresetté tett, jó nevét akarta ezzel gyarapítani; Samassa érsek készséggel támogatta tehát lelkes szándékának végrehajtásában, s a tanügyi kormány a felszerelésnek és a tanítónők képzettségének megvizsgálása végett 1893 február havában leküldött Szuppán miniszteri biztos jelentésére meg is adta a fiatal intézetnek a nyilvánossági jogot, most ugyan még csak ideiglenesen, a következő három esztendőre, de azzal az ígérettel, hogy a három esztendő elteltével végleg biztosítja azt neki. Toldy Izabella, a kinek Zsendovics utódja, Katinszky Gyula kanonok is, mindenütt kezére járt, akkorra minden irányban annyira kifejlesztette már az intézetet, hogy a tanügyi kormány az ideiglenesen adott nyilvánossági jogot 1896 márczius 26-iki rendeletével mindjárt a miniszteri biztos, Gerevics Emil kassai főreáliskolai igazgató, jelentése után, véglegesítette, a következő évben pedig magát Toldy Izabellát, egyebek mellett épen a felsőbb leányiskola szervezése és kifejlesztése körül szerzett érdemeiért, a királynak a koronás arany érdemkereszttel való kitüntetésre ajánlotta.
1898–9-ig csak bennlakó növendékek lehettek a felsőbb leányiskola tanulói, a kiknek száma a négy osztályban állandóan ötven körül volt; a bejárók az elemi 340osztályok után a négyosztályú polgári iskolát, vagy, ezen felül, a tanítónőképzőt látogathatták, a hova azonban, minthogy csupán egy felmenő osztályból állt, rendes úton csak minden ötödik évben lehetett bejutniok. Ennek az intézetnek kifejlesztésére lett volna hát mindenekelőtt szükség, hogy a kik a tanítónői pályára szánták magokat, a polgári iskola elvégzése után, ha a tanítónőképző I. osztálya nem épen akkor nyílt meg, ne legyenek kénytelenek szándékukról lemondani, vagy az I. osztály megnyíltára esetleg három évig is várni. Magának az internátusnak érdeke is inkább ezt kívánta, mint a felsőbb leányiskolának továbbfejlesztését, csupán azért, hogy a polgári iskola túlságos népességének – 293 volt ekkor benne a tanulók száma – apasztása végett a bejáró növendékek előtt is megnyíljék s azoknak, kik a tanítónőképzőbe igyekeztek, legyen hol az I. osztály megnyíltát bevárniok.
A kormány az állami felsőbb leányiskola felállításához nem kívánt a várostól mást, mint puszta épületet, azt is illő bérért és csak ideiglenesen, míg számára megfelelő palotát nem emeltet. Csakhogy az az épület, a Fazola-ház, melyet a képviselőtestület, mint városi tulajdont, felajánlhatott, nem volt iskolának való, a Tavasy-bérházat pedig, melyet az állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosa, Berecz Antal, ideiglenes helyiségül alkalmasnak talált, megfelelő átalakítás után csak 1899 őszén lehetett elfoglalni s így a tárgyalások miatt máris egy év óta húzódó dolog még egy évi halasztást szenvedett volna; a kormány tehát egy évvel előbb, 1898 október 20-án, megnyittatta nekik a törzskaszinó mellett, a Kohn-házban, még pedig, hogy mentül hamarább teljessé legyen, mindjárt két osztálylyal, igazgatását és kifejlesztését Révy Ferenczre, a budapesti állami felsőbb leányiskola egyik legkiválóbb tanárára bízván, a ki a rajta kívül négy rendes tanítónőből álló tanítótestületet, hogy a legfontosabb tárgyak mindjárt kezdetben középiskolai képzettséggel bíró tanerők kezébe jussanak, az állami főreáliskola tanári testületéből három bejáró rendes tanárral egészítette ki.
Révy nagy körültekintéssel látott utána alapvető munkájának: a Tavasy-házat, a mint felszabadult, az átalakítás végrehajtása után, minden lehető kényelemmel berendezte, folyosóit fűthetőkké, udvarát, kertjét üdülésre, játékra alkalmassá tette s még arra is gondolt, hogy a kertben, mely az Eger-folyóig terjed, annakidején, a mire más intézet nem is gondolhatott, korcsolyapályát fog a növendékek részére alakítani. Tetemes költség kellett az ilyféle berendezéshez; de volt gondja rá, hogy a tanügyi kormánytól mindenre, a mit iskolája érdekében jónak lát, szabad kezet nyerjen s volt gondja arra is, hogy a mit tett vagy még csak tenni szándékozott, arról mindazok, a kiket az intézet jövőjének biztosítása végett megnyerni szükségesnek vélt, közvetetlenül vagy közvetve, idején tudomást vegyenek.
A második évben csak egy osztálylyal, a harmadikkal, fejlett tovább az állami felsőbb leányiskola s 65 tanulójával, kik között mindössze 18 volt keresztény, október hóban költözködött át a Tavasy-házba; a következő (1900–1) tanévre azonban, hogy az angol-kisasszonyoknak akkorra már teljes hatosztályúvá lett felsőbb leányiskoláját mennél hamarább utolérje, megint két osztály megnyitására adott engedélyt a minisztérium. Samassa érsek t. i., mikor az angolkisasszonyok négyosztályú felsőbb leányiskoláját a bejáró növendékek részére is, valláskülönbség nélkül, megnyittatta, egyben elsőrendűvé fejlesztését is elhatározta. A katholikus leánynevelés érdekében, melyet a kormánypártban összeverődött és erőre kapott ellenfél úton-útfélen becsmérelt s megbénítására egyik leghathatósabb eszköznek épen az állami felsőbb leányiskolát szándékozott felhasználni, el kellett magát e lépésre szánnia, s hogy a kifejlesztés halasztást ne szenvedjen, a meglevő épületnégyszöghöz, minthogy a továbbfejlesztésre már nagyon rászorult tanítónőképző-intézet helyiségeire is kellett gondolnia, a felsőbb leányiskola részére a kert hosszában, a főkáptalannal közösen, mindjárt a következő tanév folyamán 140.000 korona költséggel egy 60 m. hosszú kétemeletes szárnyat építtetett, melyet azután Szmrecsányi Lajos apát-kanonok 40.000 koronát meghaladó költségen előkelő ízléssel fölszereltetett. Ezzel megvolt az 1887. évi tantervnek megfelelő berendezés, s csupán az ott megjelölt tantárgyak előadásához szükséges középiskolai tanerőkről kellett még gondoskodni, hogy a nyilvánossági jogot a felső két osztály is megnyerje; mert az V. osztály, mely 1899 szeptember elején az érsek beleegyezésével megnyílt, minthogy benne a rendes tárgyakat polgári 341iskolai oklevéllel bíró tanítónők adták elő, a másodrendű nyílvános felsőbb leányiskolához csak mint magánosztály csatlakozhatott. Az érsek úgy számított, hogy egyházmegyéje papnövendékei közül e czélra néhány középiskolai tanárt képeztet s ezeket alkalmazza majd az V–VI. osztály rendes tárgyainak tanítására; csakhogy ez, ha lehetségesnek látszott is, nagyon a jövő kérdése volt még, az intézet megkezdett továbbfejlesztése pedig nem tűrt semmiféle halogatást; azért Vajda Ödön zirczi apáthoz fordult, hogy hat évre, a mennyi idő alatt, úgy hitte, magának is lesznek középiskolai képzettséggel bíró papjai, engedje meg a főgimnázium tanárai közül az érseki felsőbb leányiskola két felső osztályában való tanítást annyinak, a mennyit ez osztályok nyilvánossági jogának biztosítására a tanterv megkíván. A zirczi apát, bár biztosra vette, hogy a tehertől, melyet a kérelem teljesítésével magára vesz, nem igen lehet a hat év eltelte után sem szabadulnia, a kath. leánynevelés ügyének előmozdítására szívesen meghozta a kért áldozatot. Az érseki felsőbb leányiskola 1900–1-ben, mikor VI. osztálya is megnyílt, ily módon mindenben megfelelt a tanterv követelményeinek s a tanügyi kormány Gerevich miniszteri biztos jelentése után elsőrendű nyilvános felsőbb leányiskolának még abban az évben elismerte.
Eddig még bízott Révy Ferencz, hogy a mit a tanügyi kormány kötelességül eléje szabott, az állami felsőbb leányiskola jövőjét biztosítani fogja. Nagyobb gondot és több fáradságot alig is fordított még igazgató egy-egy intézetre, mint ő a magáéra, s alig tudta volna elérni az ő helyében más, hogy a minisztérium egy ily kicsiny intézetnek pusztán belső felszerelésére pár év alatt közel 20.000 s könyvtárára 5000 koronát áldozzon. Mert tanulóinak száma 1900–1-ben, mikor a IV. és V. osztály megnyílt, mindössze 91 volt s 1901–2-ben, mikor teljes hatosztályúvá lett, csak 107-re emelkedett.
Révy Ferencz előtt világos volt, hogy a közönség ama részét, melynek, hogy intézete súlyban gyarapodjék, jóakaratára múlhatatlanul szüksége van, csak úgy lehet megnyernie, ha be tudja előtte bizonyítani, hogy az állami felsőbb leányiskola minden melléktekintet nélkül, kizárólag a nemzeti nőnevelés szolgálatára törekszik.
Belső fejlesztésére és növendékeinek még nagyobb kényelmére megtett mindent a negyedik (1901–2) évben is, hogy annak, a ki tőle az igazgatói tisztet átveszi, mentül kisebb gondot hagyjon hátra, mert ő elkívánkozott Egerből, hol tehetségét és tudását úgy, mint szerette volna, nem értékesíthette. Épen ekkor üresedett meg a budapesti állami felsőbb leányiskolában az igazgatói szék, lelkes fáradozását ezzel jutalmazta meg a minisztérium.
Öt évig (1902/3–1906/7) állt még fenn ez után az állami felsőbb leányiskola. Új igazgatója, Gúta József volt beszterczebányai állami felsőbb leányiskolai tanár, a Révy Ferencznénél nem kisebb buzgósággal látott hozzá, hogy miután külsőleg ki volt immár fejlesztve, a megkezdett irányban belsőleg fejlessze tovább s életrevalóságát ezzel kétségbevonhatatlanná tegye. A tanító-testülettel együtt nem sajnált, nem is ösmert ebben semmi fáradságot és mint elődje, különös gondot fordított az iskolai ünnepekre, meg a kiállításokkal egybekötött évvégi nyilvános vizsgálatokra, hol a növendékek haladását a közönség előtt bemutathatta; sőt, hogy még jobban ráfordítsa intézetére a közönség figyelmét, igazgatóságának mindjárt második évében a gyakorlati oktatás egy új ágát kezdte meg benne, a legfelső osztály növendékeinek a háztartás és a főzés titkaiba való bevezetésére a testület egyik jeles gazdasszony-tagjával, özv. Végess Sándorné rendes tanítónővel, megnyittatva a főző tanfolyamot; a mit pedig Révy Ferencz, 1901-ben a minisztérium engedélyével szervezett, a „kizárólag művelt hölgyközönség számára való női kézimunka és festészeti külön tanfolyamot” még szélesebb körűvé törekedett fejleszteni, hogy a város előkelő családjai közül az állami felsőbb leányiskolához ez úton és mennél többet hozzáfűzhessen. Mind hiába. Azokat a szülőket, kik az angolkisasszonyok nevelésmódját leányaikra nézve jobbnak vélték, nem lehetett az érseki felsőbb iskolától elhódítania, azokkal a családokkal pedig, melyek ő hozzá adták leánygyermekeiket, nem lehetett intézetének a felsőbb leányiskolát megillető előkelőséget megadnia. S hozzá a tanulók száma is, a helyett, hogy növekedett volna, inkább fogyott; 1902–3-ra még 113-an iratkoztak be, 1905–6-ra pedig, a tíz magántanulóval együtt, már csak 99-en. Ő is arra a meggyőződésre jutott hát, mint elődje, hogy az angolkisasszonyok felsőbb leányiskolája mellett nem lehet jövője az államinak.
342A hivatalos látogatást 1906 április elején a beteg Berecz Antal helyett, mint kiküldöttnek, épen Révy Ferencz igazgatónak, az 1903-ban elhalt Gerevich Emil után a kath. felsőbb leányiskolák miniszteri biztosának kellett megtartania. Egy hónapra ezután, május 7-én, már kiadta a minisztérium a rendeletet: „hogy az egri állami felsőbb leányiskolát fokozatosan megszünteti s ugyanazon épületben állami polgári leányiskolát állít fel.” Az állami felsőbb leányiskola az 1906–7. tanévre e szerint már az I. osztály híjával nyílt meg s ezzel az évvel végleg meg is szünt, miután a minisztérium Samassa érsektől ígéretet vett, hogy a II–V. osztályt végzett növendékek az 1907–8. tanévre az angolkisasszonyok felsőbb leányiskolájának III–VI. osztályába minden akadály nélkül mindnyájan átléphetnek. Mindössze kilenczen léptek át; a többiek, a IV. osztályon túl, abbanhagyták az iskolázást egynek kivételével, a ki tanítónőképző-intézetbe ment fel, a II–III. osztályt végzettek pedig az állami polgári leányiskola növendékei lettek, melynek az állami felsőbb leányiskolát végleg megszüntető miniszteri rendelet (1907 április 16) alapján, Polereczky Irma állami felsőbb leányiskolai rendes tanítónő igazgatása alatt, 1907–8-ra mind a négy osztálya megnyílt. Gúta József igazgató Aradra helyeztetett át, az ott felállítandó állami felsőbb leányiskola szervezésére.
Az angolkisasszonyok érseki felsőbb leányiskolájának elsőrendűvé fejlesztését s mindjárt utána ezt a legújabb tanterv szerint való átmódosítását Katinszky Gyula támogatása mellett, Farkas Szidónia hajtotta végre, a ki az 1899 április 11-én elhunyt Toldy Izabella örökébe fiatal kora mellett is teljes készültséggel lépett s férfiaknál is ritka akaraterejével és elődeiéhez hasonló nyájas előkelőségével a szülőket szintúgy, mint a növendékeket magához tudta bilincselni. Ő alatta ünnepelte a nevelőintézet 1903 november 1-én fennállásának félszázados évfordulóját s az osztatlan tisztelet és ragaszkodás ez ünnepen a város előkelő közönsége s legfőkép a közel és távol élő volt tanítványok, nagyrészt már anyák és nagyanyák részéről, az angolkisasszonyok iránt szinte tüntetőleg megnyilatkozott.
Farkas Szidónia 1905–6 után súlyos betegsége miatt nem maradhatott az intézet élén. Az illetékes tényezők a polgári és az elemi iskola igazgatóját, Beleznay Etelkát szemelték ki helyére mint olyat, a kit elődjeinek összes jó tulajdonságait egyesítvén magában, az alkalmasak között legalkalmasabbnak véltek arra, hogy a nevelőintézetnek és összes iskoláinak, köztök az érseki felsőbb leányiskolának is, jó nevét öregbítse. Beleznay Etelka 1906 szeptember 22-én foglalta el hivatalát, mint intézeti főnöknő; melléje a felsőbb leányiskola élére a bíbornok-érsek Katinszky Gyula után 1909-ben Blazsejovszky Ferencz apátkanonokot, az egyházmegye új főtanfelügyelőjét állította.
Források: Historia Domus Agriensis Soc. Jesu ab anno Domini 1688. – Juhász Norbert: Az egri gimnázium. 1862. – Ratio atque institutio Soc. Jesu. – Acta Jesuitica. Országos levéltár Fináczy Ernő dr.: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. – Consignatio Epist. Offic. 1776-tól. – Az egri cziszt. konvent levéltára. – Az egri gimnázium értesítői 1777-től. A főgimnázium irattára. „Eger.” 1860–1880. – Bartakovics-Emlékkönyv. – Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. – Horner István dr.: Gyöngyös városának történeti, statisztikai és geológiai leírása. 1863. – Sebők László: Gyöngyös és vidéke története. – Vágó Ferencz: A gyöngyösi gimnázium története. 1896. – Barna Mihály: A jászberényi kath. gimnázium története. 1896. – Iványi Ede dr.: A szolnoki főgimnázium története. 189.– A gyöngyösi m. kir. áll. főgimnázium Értesítői. – Az egri m. kir. áll. főreáliskola Értesítői. – Egerváros levéltára. – Az angolkisasszonyok egri intézetében levő érseki róm. kath. felsőbb leányiskola Értesítői. – Szőke Sándor: Az angolkisasszonyok érseki felsőbb leányiskolájának története. – Az egri m. kir. áll. felsőbb leányiskola Értesítői.
***
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
