Ihász Gábor. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Ihász Gábor.

Ihász Gábor (György). Szül. 1805-ben. Életének nagy része és irod. működésének legjava Egerre esik. 1824-ben György névvel a cziszterczi rendbe vétetvén 377fel, a hittudományok elvégzésére a bécsi Pázmány-intézetbe került. 1827-ben a pesti középponti papnevelőbe ment, hol megalapította társai körében a magyar nyelvmívelő társaságot. Tanárkodását Székesfehérváron kezdte, majd Pécsett és Egerben (1841–42) folytatta. A tanári széket betegeskedése miatt el kellett hagynia, ekkor apátja előbb teveli, majd előszállási plebánosnak nevezte ki. A szabadságharcz idejében elment tábori lelkésznek s Komáromban kapitulált. Midőn a nemzet ügye elveszett, ő is fogságba került, de csak két hetet töltött az Újépület falai között, azután Zirczre internálták. Még 1850-ben kikerült ugyan Egerbe a magyar nyelv és irodalom tanárának, azonban itt minden lépésére ügyeltek. E méltatlan bánásmód annyira elkeserítette, hogy 1851-ben kilépett a rendből. Bartakovics egri érsek még ugyanaz évben átvette egyházmegyéjébe s előbb hitszónok, majd az angolkisasszonyok intézetében hitelemző volt. 1858–70-ig az érseki fiúnevelő-intézet igazgatója, 1870-ben főszentszéki ülnök. Résztvett az egri egyházmegyei irod. egyesület megalakulásában is. 1875-ben nyugalomba vonult s 1880-ban meghalt. A magyar nyelvészeti irodalomban neves helyet szerzett.

Munkái: A magyar nyelv becséről (Egri főgimn. Ért. 1851). – A magyar szóhangsúlyról. – A nyelvtisztítás ügyében. – Egy szakasz a stilisztikáról (Tanáregylet Közlönye, 1874–75.) – A Magyar Nyelvőrben megjelent czikkei a nagy Révai méltó tanítványaként mutatják be. – Magyar Nyelvtan, Székesfehérvár, 1846. – Magyar mondattan főbb szabályai, Eger, 1852. – Magyar nyelvtan, Eger, 1852. (későbbi kiadások Májer Alberik s Barbarics Róbert átdolgozásában). Ezekből nemzedékek tanulták évek hosszú során át nyelvünk törvényeit. – Kiadta még Májer József és Orosz Ádám szentbeszédeit, s megírta az Egri egyházm. papság irodalmi munkálkodását Bartakovics Emlékkönyvébe (Eger, 1865).