Lányi Ernő. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Lányi Ernő.

Lányi Ernő, országszerte ismert zeneszerző, született 1861-ben. 1892–1901-ig, majdnem tíz évig az egri főszékesegyház karnagya. Országos nevét dalaival szerezte meg. A legkülönbözőbb hazai és külföldi zenepályázatok díját vitte el. Elterjedt dalai közül a legkiválóbbak: Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos, Volt nekem egy szép kedvesem, Hej more, more, Elmennék én, de nem tudom, hová, Ez a világ a milyen nagy, Szőke kis lány mért vagy olyan szomorú stb. – 1897-ben jelent meg egri tartózkodása emlékéül: Hevesvármegyei nefelejcsek cz. dalcziklusa, nagyrészt. Ugyancsak Egerben jelent mg a Cantate cz. ima- és énekgyűjtemény (1898.) Az említetteken kívül itthon és a külföldön számos 387zeneműve jelent meg. Egyébként, mint a magyar férfinégyes-irodalom legtermékenyebb és legnépszerűbb művelője, e munkásságával úgyszólván új irányt jelölt meg és megteremtette az igazi magyar férfikar-stílust. Legismertebb férfikarai: Kertem alatt, Régi nóta, Egy gondolat bánt engemet, Fehér az én rózsám háza stb. Feltünést keltett névtelenül megjelent német verskötete „Consonanzen und Dissonanzen, Gedichte eines ungarischen Musikers” (Leipzig 1898.) Egerből 1901-ben Miskolczra ment a zeneakadémia igazgatójának, honnét Szabadkára került hasonló minőségben.