Emlősök.
Emlősök.
Hont vármegye faunáját a magyar birodalom állatvilágának éjszaknyugati tájához (regio septentr. occidentalis) sorozzák és főleg azért érdekes, mert itt a dombos felvidék és a sík alföld nem egy jellemző állatfaja együttesen fordul elő. Szépen bizonyítják e tételt az emlősök közül mindjárt a denevérek. A pipistrellus nemhez tartozó törpe denevér (P. pipistrellus Schreb), mely inkább a dombos-hegyes vidékeken él és a durva-vitorlájú denevér (Pipistrellus Nathusii Keys & Blas), a mely csaknem kizárólag az alföldi tájakon honos, Selmeczbánya vidékén 20Méhely Lajos (Magyarország denevéreinek monographiája, Bpest. 1990. 360 l.) szerint, együttesen fordul elő. A durva vitorlájú denevért, a mely a törpe denevérnél sokkal ritkább, Rokosz István beszterczebányai tanító még 1851-ben gyüjtötte Selmeczen. Már évek óta feltünt dr. Böckh H. főiskolai tanárnak, hogy a bányászati főiskola új épülete előtt télen is röpköd két-három denevér. E sorok írója 1905. deczember 31-én este hat órakor a főiskola épülete előtt a havas kőburkolaton elfogott egyet, a mely a fehértorkú denevér (Vespertilio murinus L. = Vesperugo discolor Natt.) fajnak bizonyult; ez a faj az erdős hegyvidéken van igazán otthon s alföldön nagyon ritka. A simaorrú denevérek közül még a hosszúfülü denevér (Plecotus auritus L.) és a közönséges denevér (Myotis myotis Bechst. = Vespertilio murinus Schreb.) ismeretesek a vármegyében, melyek azonban hazánk más részein is mindenütt közönségesek. A patkósorrú denevérek közül a kis patkós denevér (Rhinolophus hipposideros Bechst.), mely nemének legéjszakibb faja, gyakori Selmecz vidékén.
A ragadozó emlősöknek csaknem minden hazai faja előfordúl a vármegyében, csak hiúzt nem észleltek s a medve és a farkas előfordulása kétséges. A vadmacska sem gyakori. Nehány év előtt (1900-ban) Gerő Gusztáv erdőgondnok lőtt Szélaknán egy hatalmas, szürkés kandúrt, a mely a selmeczi ev. liczeum gyüjteményében van. A vidra nem ritka. Borz a Szitnya erdeiben fordúl elő. Róka minden évben bőven kerűl puska elé; egy hatalmas példány, mely a Sobó-hegyen sztrichin áldozata lett, a liczeum gyüjteményében látható. A nyuszt és a nyest, a menyét és a görény közönségesek. Nyestet Selmeczen magában a városban is lőttek. A rovarevők közül a sün, vakond, erdei cziczkány, a rágcsálók közül a mókus, gyakoriak. A mogyorós pele levelekből készített, művészi fészkét, egy ízben anyányi kicsinyekkel együtt, e sorok írója is többször gyüjtötte. A vándorpatkány mellett, a mely a bányákban is erősen elterjedt, előfordul még a házipatkány is. A mezei nyúl a zoologus nyelvén gyakori, de a vadász szempontjából nagyon is ritka. A vaddisznót ellenben a vadász sem mondhatja ritkának, különösen a Szitnya erdeiben (Gyekésen). Leggyakoribb nemes vad az őz.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
