A sághi prépostság.
A sághi prépostság.
A Szűz Máriáról czímzett sághi (Ipolyság) prépostságot, mely előkelő helyzetét az egész középkoron át megtartotta, IV. Béla király uralkodása alatt a Hunt-Pázmán nembeli Márton bán alapította még a tatárjárás előtt. A tatárpusztítás megsemmisítette ugyan Márton bán alkotását, de a tatárpusztítás után csakhamar felépűlt romjaiból. A prépostságot ért veszteségek kárpótlásául Pósa fiai Tardos és Sándor 1244-ben nyert birtokot Márton bántól, a ki 1245-ig a monostor védúra volt, ugyanezen évben pedig egy Leánd nevű földrészt nyert a prépostság. (Fejér VII. 5. 266.) Ez utóbbi birtokot ugyan a Hunt-Pázmán nembeli Miklós comes 1275-ben perrel támadta meg, de eredménytelenül. IV. Béla király 1265-ben megerősítvén a prépostság kiváltságait, a kegyúri jog az alapító nemzetségtől a király kezébe jutott. V. István a kegyúri jogot magának tartván fenn, 1270-ben Erzsébet királynénak adományozta. E miatt ugyan a Hunt-Pázmán nemzetségbeli Miklós felemelte tiltakozó szavát és ennek következtében a kegyúri jogot 1272-ben a nemzetségnek ítélték oda, de az mindazonáltal mégsem került a nemzetség kezébe, mert IV. László király még abban az évben újból megerősítette Erzsébet királyné kegyuri jogát. (Fejér: V. 1. 39.)
A XIII. század második felében a prépostság számos új birtokot nyert adományul. Tesmag falut, az egykori kir. erdőcsőszök területét (Fejér: V. 1. 199.), 1272-ben V. István király adományozta a prépostságnak; Pecsenicz, Alsó-Almás, Alsó-Palojta helységeket, Lipócz és Olvár pusztákat 1272-ben Lőrincz prépost nyerte adományul V. István királytól a királyné közbenjárására. A prépost ez alkalommal még azt a földet is nyerte, a melyen a királyi erdőcsőszök laktak; majd utóbb a sághi és a palojtai vámot nyerte adományul, melyet 1343-ban Erzsébet királyné is megerősített. A Hunt-Pázmán nembeli Mohud fia, István 1288-ban két eke földet adományozott Parassa (Pousa, Prosa) helységben a monostornak. A már említetten kivűl, a XIII. században a prépostság Ság, (1265) Egeg, Doba helységeket, továbbá Dalmad (1265), Iva (1265. eredetileg honti várföld a Zagyva mentén, Külső-Szolnok vármegyében), Hatzó (Hasságh 1265.), Huznócz, Nádas és Gén (Gény), Slatha (a Kürtös folyó mellett) földeket, valamint a nyéki föld felét birta. Ezenkivül birtokos volt a Tobold szigeten is.
A IV. László uralkodása alatt támadt belzavarok közepett a prépostság birtokai gyakori pusztításoknak voltak kitéve. E tekintetben épen az alapító utódai jártak elől, III. Endre trónfoglalása után azonban a helyzet némileg megváltozott. Moth (Both) fia, Benedek, 1291-ben az esztergomi Szent-Lőrincz-templom temetője előtt fekvő palotáját és az ahhoz tartozó földeket adta a monostornak temetkezési helyért. 1292-ben Herencsei István fiai Olivér és Loránt, továbbá Ochusz fia Tamás, a Tismog nevű birtokot adományozták a prépostságnak, melynek templomába temetkezni óhajtottak. Lampert mester pedig 1298-ban a tőle okozott károk fejében Olvár pusztát adta a monostornak kárpótlásul. (Fejér: V. 1. 92–3. III–VI. 2. 159. Knauz: II. 285.) A sághi konvent hiteles helyi működéséről első izben a XIII. század végéről (1295) vannak adataink.
Az Anjouk és a Hunyadiak korában is számos újabb kiváltságokat nyert a sághi prépostság. I. Lajos király 1357-ben kelt kiváltságlevelével, a prépostság népeit és jobbágyait a prépost kizárólagos bírói hatósága alá rendelte. Zsigmond király pedig 1405-ben vásárszabadalmakat és 1407-ben pallosjogot adományozott. A vásárszabadalmakat 1489-ben Hunyadi Mátyás király újakkal bővítette, sőt a prépostság birtokain, úgymint Palojtán, Szent-Mártonban és Egegen, szintén megengedte az országos vásár tartását. Hunyadi János kormányzó 1446-ban vámszedési engedélyt adott a prépostságnak Sághon, mely kiváltságot 1473-ban Mátyás király is megerősítette. A XIV. és XV. századokban azonban a prépostság nem volt ment a támadásoktól sem. Az Árpádház kihaltát követő belzavarokban, a mikor a Róbert Károly király érdekében közbenjáró Gentilis pápai követ, a Felvidék hatalmas kényurát, Csák Mátyust 1311-ben egyházi átok alá vetette, hívei boszújokat az esztergomi érseki és más egyházi birtokokon töltötték ki. Ez alkalommal Vörös Bede felgyujtotta Ságh helységet is, melynek lakosai a rémülettől szétfutottak. (Pór Antal: Tamás mester esztergomi 300érsek.) Közel másfélszázaddal utóbb ismét súlyos megpróbáltatások érték a prépostságot. 1444-ben Gyarmati Balassa Balázs fiai István, György és Zsigmond, felhasználván a várnai csatavesztést követő általános fejetlenséget, megrohanták a sághi monostort, bevették, a helységet kirabolták, Bálint prépostot elűzték és a monostort erőddé alakították át. E támadás alkalmával Palojta is egyidőre a Balassák kezére került. Alig szerezték vissza a prémontreiek Sághot 1446-ban, Pál prépost alatt újabb támadásban volt részük.
Ebben az évben Lévai Cseh László és Füssi László magyar és cseh katonákkal megtámadván a prépostságot, kirabolták, s a miseruhákat, valamint a templomi edényeket is magukkal vitték. Csak Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt állott helyre a rend. A gyakori vihart látott épületek helyreállítása Fegyverneki Ferencz prépost (1510) nevéhez fűződik, kinek emlékét az ipolysági templom egyik tornyába falazott sírköve őrzi. A XVI. század elején Somi Józsa temesi főispán fia, Gáspár, a monostornak adományozta a budai Nagy Boldogasszony temetőjében épített Szent László kápolna kegy- és véduraságát, melyben 1521-ben Leó pápa is megerősítette. (Rupp J. Magyarorsz. Helyr. Tört. I. 1. 176–177.) Balics Lajos i. m. II. 2. 275.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
