Csepreghy Ferencz.
Csepreghy Ferencz.
Csepreghy Ferencz, szinműíró, a Petőfi Társaság tagja, született Szalkán, 1842. augusztus 15-én; meghalt Görbersdorfban, 1880. február 6-án. A Sopron megyéből származó Győrössy Csepreghy családnak volt a sarja. Atyja, István, fűszerkereskedő volt Szalkán; fiát 14 éves korában asztalosinasnak adta Esztergomba, a hol Ferencz 1860-ban szabadult fel a tanonczkodás alól. Asztalosinas korában a gazdája kiküldte a rétre kecskét legeltetni; e pásztorkodása idejében olvasgatta Ferencz azokat a könyveket, a melyeket unokabátyja, Kovács József, a papnevelő könytárából szerzett kölcsön. Ezek a könyvek nyitották meg legelőször Csepreghy lelkét az irodalom számára. A mikor később Pestre került munkába, a katholikus legényegylet elnöke, dr. Szabóky, vette pártfogásába az éleseszű ifjút, a ki az egyesület összehevenyészett szinpadján többször föllépett. Ezidőtájt kezdett irogatni is; legelső művét (»Az elnök nevenapja«, szinmű két felvonásban) ezen a szinpadon adták elő 1862-ben. Egy évvel később Csepreghy Bécsbe települt át és ott írta a »Magyar fiúk Bécsben« czímű vígjátékát, mely először 1865-ben, az esztergomi, majd a budapesti legényegyesületben került előadásra és csak onnan jutott a Nemzeti Szinház műsorába, sikert aratva az ország első szinpadján. De Csepreghy egészsége egyre gyöngült, úgy hogy 1867-ben haza kellett térnie Szalkára pihenőre. 1868-ban azonban már újra Pesten találjuk őt, a hol öcscsével, Jánossal, önálló üzletet nyitott, a mely 1872-ig működött ebben az üzletben, mígnem az asztalos-mesterséget teljesen föladta és tehetségét egészen az irodalomnak szentelte. 1872. szeptember havában megnősült. Felesége, Ida, Rákosi Jenő huga, költői lelkével nagy hatással volt Csepreghy Ferencz írói munkásságára, a kit lelkesítve buzdított és nagyobb művek írására serkentett. A mikor 1875-ben Csepreghy a Népszinház titkára lett, megtalálta az igazi teret, a hol egész tehetségét kifejthette. Két évvel később már meg is kezdte azoknak a nagy sikereknek a sorozatát, a melyek nevét országos hírűvé tették. 1877-ben került szinre a »Sárga csikó« czímű népszinműve, melynek tőről metszett, zamatos magyarossága, színtiszta humora és hamisítatlan népies költészete az elsők közé emelte íróját. A következő évben (1878. nov. 22.) került bemutatóra »A piros bugyelláris« czímű másik jeles népszinműve, melynek derült humora, erős drámai szerkezete és mindvégig érdekes meseszövése a birálat legnagyobb elismerését vívta ki. Ekkor már Csepreghy dicsősége magaslatán állot és egyik műve a másikat követte. A népszinműről áttért a látványos darabok fajának művelésére is, melyek közül legjobb a »Strogoff Mihály« (1877.) Többi ehhez hasonló darabja: »Utazás a föld körül« (1876.) »Szép Meluzina« (1877.), »Két menyegzőn« (1878.), »Lumpáczius« (1878.), »Kolumbusz Kristóf« (1878.), »Perózes« (1887.), »A szép asszony kocsisa« (hátrahagyott műve.). Irt szomorújátékot is »Saul király« czímmel, melylyel a M. Tud. Akadémia pályázatán 235dicséretet nyert. Ugyanilyen az »Akbar szultán« czímű darabja. Az Akadémia pályázatán dicséretet aratott még a »Vizözön« czímű vígjátékkal. A sorvasztó kór azonban már ekkor nagyon aláásta Csepreghy egészségét és 1878. óta a munkájában is mérsékletet kellett tartania. Olaszország enyhe ege alá menekült, hogy gyógyulást keressen, de a kórságot többé nem lehetett útjában föltartóztatni. San-Remoból Csepreghy még humoros leveleket irogatott a »Nemzeti Hirlap«-nak, majd 1879. nyarán látszólag gyógyultan haza is jött; de az újra bekövetkezett ősz elől Görbersdorfba menekült, a honnan többé nem is került haza élve. Ez utolsó stáczióján még mindig reménykedett, hogy fölgyógyul; a tollát sem pihentette. Költői munkásságát kiegészíti egy szerény kötetre való költemény és egy regény, mely először a »Reform« czímű újságban jelent meg. Összes művei röviddel halála után öt vaskos kötetben jelentek meg.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
