Pongrácz Sándor
Pongrácz Sándor
Pongrácz Sándor (Szentmiklósi és Óvári) cs. és kir. kamarás, cs. és kir. altábornagy. Született Felsőtúron 1824-ben, meghalt Pozsonyban 1890. április 21-én. 1839-ben az olmüczi hadapród-intézet növendéke, a honnan előbb a 2. számú gyalog-, majd pedig a 2. számú könnyű lovasezredhez osztották be. 1846-ban hadnagy lett Krakkóban, a hová ezredét a lengyel forradalom elnyomására vezényelték. Az 1848-ik év Lengyelországban érte Pongráczot, még pedig az orosz birodalom határán, a hová hír sem igen jutott a magyarországi eseményekről. 1850-ben alszázados, 1859-ben őrnagy lett a Lichtenstein huszár-ezredben s mint ilyen, a volt határőrvidékre rendeltetett a felállítandó könnyű lovasság szervezésére, a mely szervezet azonban a villa-francai békekötés után feloszolván, mint őrnagy az Olaszországba fekvő 10-ik számú huszárezredhez, ettől pedig 1861-ben az ujonnan alakúlt 2. számú önkéntes, jelenleg 14. számú Pálffy huszárezredhez helyezték át. 1863. évi február havában, mint határőrvidéki parancsnok, tizennégy gyalog-, és négy huszár-századdal Lengyelországba a rzesovi kerület határán fekvő San és Viszolo mellé vezényeltetett. A lengyel felkelők ép akkor vívták elnyomóik ellen az élethalálharczot. A lengyelek számos csapata az ellenség túlnyomó ereje által szoríttatva, a rzesovi kerület határaira menekült és Pongrácz, mint ottani főparancsnok előtt lerakták a fegyvert, ki a szerencsétlen szabadságharczosokat a legemberségesebb bánásmódban 270részesítette. 1866. márczius havában, mint alezredes, Szilézia határát őrizte, a honnan júliusban már mint ezredes, Csehországba indult az ottani csatatérre. A königgrätzi csatában, midőn már az egész ausztriai sereg hátrált, Pongrácz egy kitünő rohamot intézett a 4-ik számú sziléziai porosz huszárezreddel, miáltal az Elbén átvonuló császári sereg nagyrészét a poroszok üldözésétől megmenté. Ezen fontos szolgálatát díszkereszttel jutalmazták. E huszárrohamot maga az ellenség hivatalos lapja, mint tökéleteset és győzelmest említi, Pongrácz parancsnokot azonban a holtak közt sorolja fel, pedig ő és lova épségben tértek vissza. Pongrácz diadala jeléül negyvenöt porosz lovat hozott, a melyeknek gazdái a csatatéren maradtak. 1866. évi augusztusban a nikolsburgi béke előzetes tárgyalásai után Olaszországba vezényeltetett, de már Stájerországban megállapodási parancsot kapott, minthogy a két ellenséges hatalom közt való béke létrejött. 1869. április 1-én pestkerületi honvédparancsnoknak és a majd felállítandó tanosztály felügyelőjévé nevezték ki. Tulajdonosa lett a vörös sasrend és a katonai érdemkeresztnek. 1871-ben kamarási méltóságot nyert. Ugyanezen évben kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. 1873-ban tábornok lett. 1879-ben nyugalomba vonult, mely alkalommal az altábornagyi czímet és jelleget kapta.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
