A honfoglaláskori leletek közül különösen becses az az ősmagyar temető, melyre Végh Adorján Nemesócsán, saját kertjében akadt. Az itt talált tárgyak közül legbecsesebb az a kard, melynek bronz-markolata védőkoronggal van ellátva s hüvelye csontlemezből való.
Neszmélyen Wenninger M. 1877-ben sírhelyet talált, mely Pulszky Ferencz szerint a vezérek korából való. A neszmélyi leletnél az emberi csontvázak mellett lócsontok, kengyelvas, zabla, pitykegombok és két ezüst Berengár-denár került felszínre.
Mind a nemesócsai, mind a neszmélyi leletek határozottan pogány magyar temetők maradványai. Csepen is ősmagyar sírokra akadtak.
A füzitői ősmagyar temetőről I. Géza király által 1075-ben a garamszentbenedeki apátság részére kiállított adománylevél is megemlékezik.
Miként azt a nemesócsai lelet is igazolja, a Csallóköz, illetőleg ennek az a része, melynek megközelítését természeti akadályok nem gátolták, már a vezérek korában, alighanem a X. században, meg volt szállva.
401Komáromnak és környékének népe mindenkor halászattal foglalkozott, s e város környékén az ősrégi halászatra vonatkozó emlékeket is megőrízték a helynevek. Ilyenek Keszegfalva, továbbá Tany község, mely az ősrégi Thona szóból alakult; e vidéken fekszik Gadócz és Harcsás puszta is.
Ha figyelembe veszszük a komáromi halászok szerszámait, melyek sajátságos jellegüket mindmáig megőrízték, elfogadhatjuk Anonymus állítását, mely szerint a Csallóköz alsó részén a kumai (egykor a Kaspi-tó mellékén lakott) magyarság telepedett le. (Tört. és Rég. Egylet 1889. évi jel. 10–11.) Szerinte ugyanis Ketel kun vezér, a ki a Sátorhalmától a Tolcsva vizéig terjedő területet szállotta meg, utóbb a Duna és a Vág egybefolyásánál nyert nagy területet Árpádtól. Fia, Oluptulma e helyen építette Komárom várát. Anonymus ez utóbbi adata már csak azért sem hiteles, mert az Európában első ízben csak 1061-ben feltünő kunokat már szerepelteti, valószínűbb azonban, hogy a kumai magyarság törzsfőnökének emlékét akarta megörökíteni.
Anonymuson kívül még csak Márk krónikájában van némi adatunk (II. 14–19.) a vármegye megszállásáról.