Kőkorszak.
Kőkorszak.
A mai Komárom vármegye területe rendkivül gazdag kőleletekben; de ezeket nem sorozhatjuk valamennyit a szoros értelemben vett kőkorszakbeli leletek közé s e tekintetben felette nehéz megvonni a határt ép e vármegye területén, mert míg a vármegye dunántúli részén a kelták beözönlésével (Kr. e. 350.) a vaskor veszi kezdetét, addig a dunáninneni részben tanyázó barbár népek, miként azt többek közt a hontvármegyei leletek is bizonyítják, még a római uralom idejében is inkább kőből és bronzból készült házieszközökkel éltek. (Századok, 1869, 642.)
Csiszont kőeszközökből legtöbbet Ebenhöch Ferencz győri kanonok gyüjtött, még pedig 50 komáromvármegyei lelőhelyről 380 darabot. A Csallóközben 390Végh Adorján gyüjtött kőeszközöket Nemesócsáról, Ekelről, Nagykesziről, Nagytanyból, Kistanyból és Nagylélről. Az Ebenhöch Ferencz által gyüjtött kőeszközök közül azonban csak 24 esik az Alsó-Csallóközre, u. m.: Aranyosra 4, Csicsóra 2, Füssre 2, Kiskeszire 3, Kolozsnémára 1, Komáromra 2, Bálványszakállasra 3.
A történet előtti ember némi nyomai mégis fenmaradtak a Csallóközben is. Végh Adorján a nagykeszii határban a Sáros-ér melletti halomdombon ásatásokat rendeztetett, mely alkalommal nyolcz embercsontvázat talált, továbbá csiszont kőcsákányokat quarcitból, lyditből (serpentin), kigylakőből és csillámpalából; Rómer Flóris pedig Bálványszakállasnál jelez egy őskori halmot.
A Vág-Duna túlsó partján, Naszvadon, 1873-ban Lehoczky Tivadar bukkant a helység Bacs felé néző keleti szélén egy kis magaslaton őskori tanyára.
E területen, mely szigetként emelkedik ki az ingoványból, teknősök és kagylók maradványaira akadtak. A naszvadi lelet tulajdonképen konyhahulladékokból áll. A halom keletkezése akként magyarázható meg, hogy az ősember a czölöpökre épített háza alatt kiöntött s idővel a gunyhó felszínéig emelkedett szemetet, konyhahulladékokat felgyujtotta, ekként igyekezvén az egészségre káros hatásukat megszüntetni. Naszvad északi oldalán a kápolna körül pedig kőeszközöket és régi cserepeket találtak.
A vármegye dunántúli felében talált leletek közül említést érdemel az az almási hasábalakú kőék, melyet Ebenhöch Ferencz gyüjteményében őriznek. A Csillagvárnál 1876-ban fehér kőbuzogányt, Kethelyen csíszolt kigylakő-szekerczét és vésőt, Kisbéren obsidián-nyílhegyeket találtak, ez utóbbiakat Marossy János tatai gyógyszerész 1870-ben a Magyar Nemzeti Muzeumnak adományozta. Szomorról 1877-ben Emán Antal két helyen átfúrt őskori osztrigahéjat küldött be a M. N. Muzeumnak. Ószőnyről szintén két csiszolt kőszerszám került vétel útján a Magyar Nemzeti Muzeum birtokába.
Az újabb leletek közé tartozik az a három kilogramm súlyú kőbalta, melyet Tatán találtak. (Gyulai Rudolf: Komárommegye őskora. A Komárom Vármegyei és Városi Muzeum-Egylet 1901–1902. évi értesítőjében. – Komárom Vármegyei és Városi Muzeum-Egylet 1889. évi ért. – Archeolog. Ért. 1896, 380.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
