A Koppán (Katapán) nemzetség, ha ugyan nem tartozik az első foglalók közé, kétségtelen, hogy már nemzeti királyságunk első századában itt lakott. Karácsonyi János szerint (Magyar Nemzetségek, II. 328.) e nemzetség közös őse legalább is a XIII. század elején élt. A nemzetségi monostor, melyet vagy Merkúr fia, Katapán (1138.), székesfehérvári prépost, vagy az a másik Katapán épített, a ki 1198-ig székesfehérvári prépost, majd egri püspök volt, a Duna jobb partján emelkedett, közel Komáromhoz, a mai Ó-Szőnytől nyugatra. E nemzetség a Csallóközben telepedett le, ősi birtokai is leginkább a Csallóközben feküdtek, mint Ekel, Lak, Szakállas, Keszegfalva, Millértő, Iszap, Bálványszakállas (helyesen Bályán, ma puszta), Gadócz (ma puszta), vagy pedig a Duna partján, mint Lovad (elpusztult falu Ács fölött), Vas (jelenleg puszta) és Káva (ez utóbbi a Vágduna balpartján). Ha figyelembe veszszük, hogy e nemzetség ősi birtokai kivétel nélkül a nagy folyóvizek mellett terültek el, valószínűnek kell tartanunk, hogy a Koppánok ősei a Csallóközben letelepedett kumai magyarságból származnak. Támogatja e feltevésünket 402az a körülmény, hogy a nemzetség Bályán és György (1260.) nevű tagjaitól származó családok Keszeg, Posár (Ponty) és Harcsa nevet viseltek.