A mi a nép testi jellegét illeti, mint általában a magyarság legnagyobb részében, itt is a férfiak a szebbek, noha olyan arányos termetüeket, csinos arcúakat nem találunk oly nagy mértékben, mint például a nagy Alföldön, vagy a Dunántúl déli felében. Van köztük magas, szálas (sőt egyes községekben ez uralkodó jellegnek mondható); de általában középtermetüek, köpczösek. Fejük kerek, rövid, homlokuk alacsony, a hajuk kevés kivétellel barna, rendszerint kemény, sörtés, szemöldökük gyöngén ívelt, szemük nyilt, általában barna, ritkábban szürke vagy fekete, orruk kissé homorúan hajlott, arányosan keskeny, tompa hegyű, álluk rövid, bajuszuk gyér, szakált nem hordanak. A nők arcza inkább tojásdad, homlokuk arczformájukkal arányban áll, nem oly széles és szögletesen falazott, mint a tótoknál, a mi csinos képűvé teszi ifjú korukban. A sokszor hiányos és rendszertelen táplálkozás, főleg azonban a nehéz munka, melyre korán ráfogják a cseperedő leányt, hamar elnyűvi szépségüket. Legcsinosabbak még ifjú menyecske korukban, de néhány esztendő mulva már rohamosan ránczosodnak s öregesznek. A piperét azonban, s ebben a tót néphez hajlanak, majd mindenütt kedvelik; nagyrészt kardos nyelvűek, pörlekedő természetűek.