Tóalmás.
Tóalmás.
Tóalmás. Magyar nagyközség a nagykátai járásban, 413 házzal és 2495 róm. kath. lakossal. Posta és távíró helyben van, a legközelebbi vasúti állomása Tápiósüly-Tápiósáp. A helységet Zsigmond király 1406-ban, mint a magvaszakadt Kókai Káchi János volt birtokát, a királyi kápolna ispánjának, ki egyúttal a kir. levéltár őre is, javadalmazására rendelte, majd 1409-ben Tétényért a Tétényi (Kapi) családnak adományozta; 1410-ben azonban elvette tőlük s őket Kapival kárpótolta. Ezóta királyi birtok, míg 1424-ben, mint Szanda és Buják várak tartozékát, Zsigmond király nejének, Borbála királynénak adományozta, majd 1439-ben Albert király az előbbit megfosztván birtokaitól, feleségének, Erzsébet kiralynénak adta. Valószenű, hogy Almás a XV. század második felében Szanda vár sorsát követte és gyakrabban cserélt gazdát: a Rozgonyiak, Lábatlanok, Báthoriak stb. voltak e vár urai. 1511-ben Kókai Németh Kakas, Truczy Bernát nevében tiltakozik Almás és Kóka eladományozása ellen. A török világban lakott hely maradt s e korszak végén sem néptelenedett el egészen. 1691-ben egy negyed, 1695-ben a portaigazításkor 2 portával rótták meg. 1715-ben 53, 1720-ban 72 adóköteles magyar háztartással szerepel. Már 1708-ban is magyar nyelvű pecsétet használ. Tót-Almás néven szerepel a XVII. század (már 1683-ban is) végétől, egész a XIX. század elejéig. A róm. kath. plébánia 1673-ban már fönnállott. Anyakönyvei 1709-ben kezdődnek. Az 1730-as évek elején Prónay (I) Gábor Károly királytól 151az egész helységet Puszta-Boldogkáta és Szent-Mártonkáta egy részével adományba kapja és ettől kezdve a Prónay család bárói ágának birtoka és az volt 1848-ban is földesura. Már a birtokszerző Prónay (I) Gábor 1737 előtt számos szilárd cseréptetejű gazdasági épületet és lakházat, özvegye pedig 1759 körül a falu éjszaknyugati végén levő dombocskán emeletes kastélyt emel. Itt lakott báró Prónay Sándor, ki a XIX. század elején kerek 60 hold terjedelmű, a maga idejében Pest vármegye egyik legszebb parkját tavakkal, fürdőházzal és emlékkövekkel díszítve, az ugynevezett Bócz kertet alapította, és Albert báró, Pest vármegye adminisztrátora 1837–46-ig. 1892 elejéig az egész volt nemesi birtok a báró Prónayak kezén volt, mikor az idősebb ág birtokát a régi kastéllyal Wahrman Renátának eladta, ki a falun kívül, a régi Bóczkertben, 1894–5. években magának nagyszabású, fényes kastélyt emelt, körülbelül 50 szobával, a mellékhelyiségeken kívül. Jelenleg báró Prónay Sylvester Gábornak, özvegy Beretvás Endrénének, született Wahrmann Renének és Biró Zsigmondnak van itt nagyobb birtoka. A legelő-elkülönzés 1867-ben történt, míg a volt úrbéresek maguk között 1871-ben eszközölték a tagosítást. A hagyomány szerint a Poklosdombon vár volt. Itt egy ízben szőlőültetés alkalmával őskori agyagedényeket találtak, melyek a Nemzeti Múzeumba kerültek. A Szőlőkalját másként Peresdűlőnek is nevezik, mert valamikor évek során át pereskedtek érte. A községhez tartozik Boldogkáta puszta, mely 1473-ban Boldogasszonykátája (Boldogazonkathaya) néven fordul elő és ekkor a Kátai, Galsai és Kókai családok birtoka. 1683-ban még lakott, de igen gyér népességű hely; úgy látszik, ezután teljesen elnéptelenedett, mert 1690-ben már lakatlannak van felvéve. A XIX. század első felében, mint puszta, a báró Prónay, Laczkovics, Sőtér, Reviczky, Rakovszky és a Zsiska családok örököseinek birtoka. Már József császár idejében tett itt báró Prónay (II) Gábor kísérletet a selyemtenyésztéssel, s még a XIX. század elején is volt itt selyemtenyésztés s ekkor nagyban virágzott e vidéken az eperfaültetés. Jelenleg itt birtokosok báró Prónay Sylvester Gábor, Katona Lajos dr., Thassy Kálmán és Katona Ferencz, kinek itt 1909-ben épült úrilaka van, kb. 300 kötetes régi könyvtárral.
Tóalmás. Katona Ferencz úrilaka Boldogkátán.
Tóalmás. Özv. Beretvás Endréné kastélya.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
