Fanemek.
Fanemek.
A pestmegyei erdőségekben uralkodó fanem a tölgy, mely négy fajban, ú. m. kocsányos, kocsánytalan, cser és magyar tölgy-fajban található. A kocsányos és kocsánytalan tölgy tiszta állabokban Pest vármegye nyugati és éjszaki hegységeiben, a pomázi, biai, váczi, gödöllői s a monori járásban fordul elő és 39,667 k. holdnyi területre tehető. Elszórtan a Vértes hegység déli oldalán a magyar tölgy is előfordul. A csertölgy tiszta állományban a váczi járásban, a Cserhát-hegységhez tartozó Galgavölgy éjszaki és keleti oldalán található és 10,803 k. holdnyi területet foglal magában. E fanemmel üde homokos erdőtalajon csemeték ültetésével kísérletet tettek, melyek elég sikeresnek mondhatók.
A bükk – gyertyánnal vegyítve – nagyobb összefüggő állabokban a pilisi hegységhez tartozó visegrád–szentendrei, nemkülönben a váczi járásban a nógrádi hegységben található és 14,312 k. holdra terjed. Az erdőgazdaság az utólsó időben a bükkösöket ott, hol a talajviszonyok megengedik, mesterséges ültetésekkel vagy vetővágások aláépítésével tölgyesekké változtatni igyekezik, mivel ez a fanem bükkel sokkal értékesebb.
Kőris, szil és juhar elegyes és elegyetlen állabokban a Duna balpartján levő árterületeken a Csepel-szigeten s a kalocsai és kiskőrösi járásokban található, 15,387 k. holdnyi területen. E járásokban sok helyütt a fűzeseket kőris és szilcsemete-ültetésekkel pótolják, mely ültetéseknek sikerét a Coburg herczegi birtokhoz tartozó dömsödi Dunaparton 320 hold kiterjedésű, 20 éves, szép növésű tiszta szil (ulmus campestris) erdő bizonyítja. Hogy a szil a homokos területen, ha az altalaj némileg nedves, jól tenyészik, bizonyítják a Máriabesnyői kolostorhoz vezető fasoron álló 120–140 éves 80–100 cm átmérőjű szilfák, melyek most is nagy részben egészségeseknek mondhatók.
Az akácz a múlt század elején részint szépítési szempontból parkokban, részint fasorokban és alföldi delelőkön fordult elő. Csak a múlt század 40-es éveiben kezdte meg Coburg herczeg pusztavacsi erdőgondnoksága ezzel a fanemmel a nagyobb s addig hasznavehetetlen homok- és futóhomok-területeket beültetni és azt mint erdőt kezelni. E sikertől buzdítva és tekintetbe véve, hogy az akácz már rövid fordulóban és silány talajon kezelve is kitünő szerszám- és tűzifát, 112de különösen jó szőlőkarót szolgáltat, a többi alföldi birtokosok és városok is homokos és futóhomokos területeiket, melyek mezőgazdasági és szőlőmívelési czélokra alkalmasak nem voltak, akácz-csemetékkel ültették be. Jelenleg a pestmegyei akáczerdők kiterjedése 36,780 k. hold.
Az erdei és fekete fenyő-állományok ültetése Pest vármegyében a múlt század 50-es éveiben vette kezdetét és azok kisebb-nagyobb kiterjedésben 620 k. holdon a gödöllői, monori és ráczkevei járásokban találhatók. E fenyőültetések főczélja abban rejlik, hogy a homokos és silányabb talajú erdőségekben a tűlevelek gazdag lehullásával a talajt javítsák és a szomszédságban levő mezőgazdasági berendezéseket a hófuvásoktól megóvják. Ott, hol a birtokos a vadtenyésztésre különös súlyt helyez, a fenyőerdők téli időben a vadnak kedves menedékhelyet szolgáltatnak. Az újabb fenyő-ültetéseknél a fekete fenyő azért részesül előnyben, mert az erdei fenyőnél a szárazságot jobban kibírja, a káros rovarok pusztításának kevésbé van kitéve és a tűlevelek hullása gazdagabb.
A fűz- és nyárfa-erdők még a múlt század közepén a dunai árterületeken a Szentendrei és Csepel-szigeteken, nemkülönben a kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kalocsai járásokban levő mocsaras és vizenyős területeken nagy kiterjedésben fordultak elő. Jelenleg e fűzeseket a sokkal nemesebb kőris, szil- és égerfa-ültetésekkel pótolják és csak azokon a területeken tartják fenn, melyek a Duna áradása és jégzajlása miatt más fanemekkel be nem ültethetők. A nyár, de különösen a kanadai nyárnak dugványokkal történő erdősítését sikerrel alkalmazzák az üdébb homoktalajon; a fűz- és nyárfa-állomány jelenleg 67,800 k. hold.
A fent elősorolt fanemeken kívül elszórtan találhatók még a vármegye területén a korai és mezei juhar, a hárs, barkócza, vadalma, vadkörte, vadcseresznye, bálványfa és gleditschia és az újabbi telepítvényeken a fekete dió; a cserjék közül a som, vörös és fekete bodza, a vörös gyűrű, fagyal, bangita, sóska cserje, hólyagfa, mogyoró, galagonya, kökény, boróka, málna és szeder.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
