Magyarok ünnepi szokásai.
Magyarok ünnepi szokásai.
A pozsonyvármegyei magyarok között a mindenütt ismeretes ünnepi vigasságok és szokások járják, de lassanként kiveszőben vannak. A Betlehem-járás, 242a három királyjárás, a húsvéti öntözés, az arató-ünnep stb. majd mindenütt, kisebb-nagyobb czeremóniával dívik. Sok helyütt a legénybíró-választás is ünnepélyes czeremóniával jár; de a legeredetibb a két Nyárasdon. Az ily legénybírónak az uralkodása egy évig, vagyis nagyszombattól nagyszombatig tart. A választás napján, este 10 óra tájban a fiatalság a községen kívül, egy előre kijelölt helyen gyülekezik és itt választják meg, – rendesen a módosabbak közül – a legénybírót, a kit azután zászlólobogtatás közt a faluba visszakísérve, vendéglőbe térnek, vagy ha az időjárás megengedi, az áldomást a választás helyszínén iszszák meg. Ezt az áldomást a legények közösen fizetik, viszont azonban a legénybíró köteles a szentgyörgynapi vásár alkalmával tánczmulatságot rendezni, a mikor a czigányokat ő fizeti. A legénybíró, mikor megválasztották, a községbírónál jelentkezik és megkéri őt, hogy ismerje el az ifjúság bírájának, a mi rendszerint meg szokott történni. A legénybíró kötelességei közé tartozik a tánczmulatságok rendezése, ezeknél a rend fönntartása, a legények között fölmerülő viszályok rendezése és ő viszi a körmenetek alkalmával a falu legényei előtt a zászlót. Ugyancsak ő vezeti őket offertóriumra a templomba is.
A legénybíró szentgyörgynapi tánczmulatságát a leányok azután azzal hálálják meg, hogy pünkösd hétfőjén viszont ők rendeznek tánczvigalmat. Azelőtt ezt a legénybíró házánál tartották meg, ma azonban a vendéglőben. Ilyenkor a legénybíró összeírja a falu összes leányait és pünkösd vasárnapján, illetőleg hétfőjén a déli órákban minden leány szüleinek vagy gyámjának egy-egy liter bort küld. Ha a bort elfogadják, az a meghívás elfogadását, míg ha visszaküldik, a meghívás visszautasítását jelenti. Pünkösd hétfőjén azután a legények és leányok összegyűlnek a mulatság színhelyén és első sorban megválasztják a „pünkösd kiráynét”, vagy másként „palatinusnét”. Ezt rendszerint azok közül a menyecskék közül választják, a kik az utolsó pünkösd óta – a jobbmódúak közül – férjhez mentek. A palatinusnét, megválasztása után, szintén elhívják a mulatságra, mire a legénybíró a község előljáróságát is meginvitálja. Míg ez megtörténik, addig a fiatalság tánczol. Egyszeriben azonban a legénybíró int a czigánynak, a ki azután ráhúzza a palatinus-tánczot, a mit a palatinusné a férjével kezd tánczolni. Példáját követik a többiek is és a legények ilyenkor mutatják ki, hogy kinek melyik leány a szíve választottja, mert a palatinus-tánczot azzal kell eljárni. E táncz után előlép a palatinusné a község előljárósávágal és felszólítja a leányokat, hogy a régi szokáshoz híven fizessék le azt, a mit a mulatságra szántak. Elsőnek a palatinusné kezdi, a ki rendesen a legnagyobb összeget, 10–20 koronát áldoz e czélra, a többi pedig ki-ki tehetségéhez képest. Ekkor a leányok és a legények elválva külön szobába mennek, honnan a legénybíró a leányokat egyenként és névszerint kihívja, a kijövő leány azután köteles választottját a legénybírótól 20–40 fillérért kiváltani, mert különben nem kerül tánczosa. Ezután a tánczot folytatják és ez rendesen két napon át tart. A mulatság után az előljáróság az imént elmondott módon befolyt összeget a legénybírónak adja át, a ki ez alkalommal az előljárókat néhány liter borral és szivarral vendégeli meg és fáradozásaikat megköszönve, e pénzből kifizeti a mulatság költségeit. Ha kevés a pénz, pótolja; ha pedig sok, akkor a fenmaradó összeget a legközelebbi vasárnapon legénytársaival elmulatja.
Ugyancsak az Alsó-Csallóközben, Sikabony táján az ismertebb ünnepeken kívül a szentgyörgynapi búcsút tartják meg, melynél még inséges esztendőben sem hiányzik a czigány meg a táncz, míg a régi időben ez a mulatság sohasem történt meg néhány fejbetörés nélkül. A legények itt szeptember hó utolsó vasárnapján is tánczmulatságot szoktak rendezni, hogy a katonasághoz besorozott társaikat elbúcsúztassák. Dercsikán még szokásos a szentivánéji ősi tűztáncz is, a mikor lopott fából a falu végén nagy tüzet raknak, melyet a legények muzsikaszó mellett, kiabálva, üvöltve, ordítozva és kurjongatva körültánczolnak és átugrálnak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
