Nagy Lajos király.
Nagy Lajos király.
Nagy Lajos király, uralkodásának első tényeül, az ország minden megyéjében gyűlések tartását rendelte el, hogy számbavegyék a rablókat és tolvajokat, hatalmaskodókat és ezeknek jegyzékét 1342. évi szept. haváig terjeszszék fel a királyhoz. Károly király halálakor ugyanis ismét mozgolódtak a zavargó elemek.
Lajos király, hogy öcscsének, Endre herczegnek erőszakos halálát megtorolja, 1347-ben hadat vezetett Olaszországba. 1347 nov. 11-én indult el kíséretével Visegrádról és Czilli felé vonult. A királyt többek között Garai János veszprémi püspök, Laczkfi István erdélyi vajda, Péter, a Lengyel család őse, ki hűtlenség bűnébe esvén, bűnét az olaszországi hadjáratban való részvétellel akarta 403levezekelni, és Giovanni Pipino conte di Minervino, kit olasz hívei küldtek a király elé, kísérték. Nov. 17-én érkezett az ország határához s Czilliben nagy fénynyel fogadták (Századok 1893. 866.).
Az 1348 tavaszán Olaszországban fellépett fekete halál Lajos királyt visszatérésre késztette s május végén egyetlen gályán, csekély kísérettel, Dalmáczián át, csakugyan visszatért Magyarországba. Ez útja közben Segesden találkozott anyjával, Erzsébet özvegy királynéval, a ki a király távollétében az országot is kormányozta. Segesdről egyenesen Budára ment a király, a hol júl. 8-án már egy oklevelet állított ki (Fejér IX. 6. 35.).
A nápolyi kedvezőtlen hírek miatt Lajos király 1349. év őszén előbb Laczkfi István vajdát küldte Olaszországba, a ki magához vevén két fiát: Dénest és a vakmerő Miklóst, testvéreit: Andrást, Mihályt, Miklóst és Pált, továbbá Giletfi Miklós nádor fiát, Kont Miklós öcscsét, Lőköst és Dobi Demetert, összesen mintegy 300 nemes úr vett részt e hadban. Késő őszszel indultak el Olaszországba (Mill. Tört. III. 202.), a hova 1350 tavaszán másodízben is levonult Nagy Lajos király; április 10-ike táján indult el Budáról (Ráth Károly: A magyar királyok utazásai 63. 1.) és ápr. 18-án Zengben szállottak hajóra. A királyt a többek között Gelet fia Miklós nádor, Somogy vármegye volt főispánja, két fiával: Jánossal és Domonkossal, továbbá a vármegyei birtokosok közül Szécsényi Tamás vajda fia Kónya, s Kanizsai István, akkor még budai prépost és öcscse János, a későbbi testőrtiszt, kísérték el (Katona I.: História Critica IX. 601–602.).
A Kanizsaiak idővel mind több birtokot szereztek Somogyban. István, később, mint zágrábi püspök, 1371 szept. 16-án, Szalónakért és tartozékaiért Szentpál, Benyn, Ság, Varazló, Falkos, Dencs, Remeteszentpéter, Pács és Páld helységeket nyerte cserébe (Sopron várm. okt. I. 395.).
Lajos király okt. 25-én érkezett vissza Olaszországból, visszatérőben ismét átutazott a vármegyén és nov. 1-én már Budán találjuk (Fejér IX. 1. 780.).
Lajos király, a lengyel királylyal szövetkezve, 1352. év kora tavaszán a litvánok ellen viselt hadat, mely kedvezőtlen kimenetelű hadjáratban résztvett a Rátót-nembeli Loránt fia Lesták, (1338–1358) Somogy vármegye főispánja is, a ki Belcz várának ostrománál súlyosan megsérült (Mill. Tört. III. 325.). Ugyanekkor sebesült meg súlyosan Meggyesaljai Móricz fia Simon is, a Pok-nemzetségből, kinek családja Csaba helységben volt birtokos. A király 1360-ban a Szentszék segítségére küldött csapatok élére állította Meggyesaljai Simont, de ki ezúttal sem volt szerencsésebb, mert serege szétzüllött, maga pedig kegyvesztett lett (Mill. Tört. III. 261.).
Nagy Lajos király későbbi hadjárataiban is mindig találkozunk a királyi hadak élén egy-egy somogyi birtokossal. Midőn a király a török hűbéres Sismán czárral viselt hadat, 1368-ban, Lendvai (Felsőlendvai) Miklós, a rupoli uradalom részbirtokosa, a királyi sereg egyik kapitányaként szerepelt (Mill. Tört. III. 274.). 1373-ban a velenczések elleni harmadik hadjáratban ott találjuk Himfi Benedeket is (Mill. Tört. III. 312.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
